A Monthy Python Show a BBC televízió legnépszerűbb humoros műsora volt a hatvanas években. A Gyalog-galopp-ban Arthur királynak és a Kerekasztal lovagjainak – sokszor megfilmesített – legendás történetét választották keretül a paródia és burleszk elképesztően eredeti egyvelegéhez.
Gyalog galopp (1975) 440★
Képek 29
Szereposztás
Kapcsolódó zónák
Kedvencelte 204
Várólistára tette 125
Kiemelt értékelések
Egy létfontosságú mű, ahol mindent megtudhatunk, a töketlen fecske repüléséről, a rekettyeépítésről és hogy mi van a nyúlon túl, vagyis a világ és az élet legégetőbb kérdéseit boncolgatja és azt nagyon :)
A Brian élete nekem nagyon tetszett, azóta is Ponciusz Pilátusz felgeteges lészeit szoktuk nézni a családdal és hát valóban löhejes az egész.
Na de….
Reméltem, hogy a Gyalog Galopp is hasonló lesz, de sajnos szerintem ez kicsit gyengébbre sikerült, mint a Brian élete.
Mondjuk az a vérnyúl levett a lábamról az egyszer biztos.:D
Így is humoros volt, leginkább fárasztó, de a jó fajtája.
Minden egyes alkalommal meggyilkolja bennem a humorfaktort, amiről azt hittem, hogy maximumra van tolva – hogy aztán a hamvaiból újra felépíthessem a mércémet, hogy hol kezdődik az igazi mókagyár.
Monty Python egy fogalom, olyan kör, ami mindenkit befogad, ellenben őket már kevesen, de ha igen, akkor agyrobbanást kapsz, mert te is szereted, ugye?
Ez az, amit tényleg csak szeretni, vagy utálni lehet, de köztes állapot nincs. Angolhumor finoman anti-angolosítva, hogy mi, nem „hülyeangolok” is megértsük.
Haladóknak ajánlom az Élet értelmét, na… az erős. Ott nem veszi figyelembe, hogy nem vagy angol (igen-igen, a humor bizony jól ismeri a sztereotípiákat).
Ezt a filmet sokáig csak a haverok jeleneteljátszásaiból ismertem, de már úgy is kedveltem…
Egy újabb „alapmű” amit látnom kellett hogy megússzam a lesújtó pillantásokat meg a „hogy lehet hogy ezt sem láttad??” kérdéseket. Persze egy-két részlet, -pl. a vérnyúl – már szembe jött itt-ott, és az alapstory is nagyjából megvolt, de beadtam a derekam, akkor nézzük végig.
Kb. az volt, amire számítottam, a számomra kicsit fárasztó angol humor ömlesztve. Az elején még fitt és friss voltam, uh egész jól szórakoztam, de a végére bevallom elfáradtam. És aztán a vége..Hökk..Mondjuk így ütött egyet az tény.
Bevallom, nem éreztem a katarzist, amit elvártak tőlem, de nem volt rossz.
Semmi hipszterkedés részemről, de ez az egyik kedvenc vígjátékom! Milliószor láttam már, és nem tudom megunni. Monty Pythont soha nem fogja felülmúlni semmi. Bárhol, bármikor.
Népszerű idézetek
– „S a magasba emelé Szent Attila a kézigránátot és mondá: »Ó Uram, add áldásodat a te kézigránátodra, mellyel ellenségeidet ficlikké tépheted nagy kegyelmedben.« És elégedett vala az Úr, és ők lakmározának bárányt és lajhárt és málét, sós ringlit babbal és orángutánt és zsenge gyökereket és gyönge szekereket… és szó…”
– A lényegre testvérem! – intett türelmetlenül Ménár atya.
– „És szólt az Úr, mondván: »Húzd ki a Szent Biztosítószeget, majd azután számlálj el háromig. Se többet, se kevesebbet. Három legyen, ameddig számolsz, s ameddig számolsz, az háromig legyen. Négyig ne számolj hát ezért, sem pediglen kettőig – hacsak nem folytatod a te számolásodat háromig. Az ötöst szádra ne vedd. Midőn a hármashoz érsz, mely sorrendben a harmadik leszen, eldobandod te az Antiochiai Szent Gránátot a te ellened felé, ki – mivel nem kedves nekem – megdöglend.«”
– Ámen!
Kobzos (énekelve): – Robin a bátor elszaladt…
Sir Robin: – Nem!
Kobzos (énekelve): – …bátran elfutott, el ő!
Sir Robin: – Nem igaz!
Kobzos (énekelve): – A vész láttán ahogy tudott, farkát behúzva elfutott. Ily messzire, s ina szakadt, midőn nyúlként bátran szaladt…
Sir Robin: – Hazudsz!
Kobzos (énekelve): – Előre csak lassan jutott, mert közben többször elcsúszott. Bátor, bátor, hős Sir Robin!
Arthur: – Arthur vagyok, a britek királya.
A híd őre: – És te mit keresel? Most arra felelj!
Arthur: – Én bizony a Szent Kelyhet.
A híd őre: – Mennyi egy töketlen fecske maximális repülési sebessége?
Arthur: – Attól függ. Afrikai, vagy európai fecskéé?
A híd őre: – Azt, azt nem tudom. (A híd őre a szurdokba repül.)
Lovag: – Honnan tudsz ennyit a töketlen fecskékről?
Arthur: – Egy királynak értenie kell mindenhez.
Arthur király: Most már elég! Megparancsolom, hogy hallgass!
Asszony: Nézzenek oda! Mit képzelsz magadról, ki vagy te?
Arthur király: A királyod vagyok!
Asszony:Én ugyan nem szavaztam rád.
Arthur király: Királyra nem is szavaznak.
Asszony:Akkor, hogy lett belőled király?
Arthur király: A tavak királynője nekem adta a szent szablyát, az Excaliburt, azzal, hogy én Arthur legyek annak őrizője. Ezért vagyok én a királyotok!
Dennis: Na várj csak! Egy vízben hancúrozó, és karddal hadonászó menyecske nem dönthet az államforma felől. Hatalommal csak a tömegek ruházhatnak fel.
Arthur király: Elég! Tartsd a szád!
Dennis: Ha elkezdeném mondogatni, hogy én vagyok a császár, mert egy elázott tyúk fejbe vágott egy buzogánnyal, hát rögtön kinyírnának!
Arthur király: Pofa be! Most már aztán, pofa be!
Dennis: Mindenki láthatja, hogy ez egy erőszak rendszer! Elnyomnak!
Arthur király: Pofa be! Büdös paraszt!
Dennis: Látják? Az erőszak velejárója a rendszernek.
Lovag (Sir Bedevere): – Csendet! Aztán tudjátok-e, hogy több módja is van annak, hogy megtudjuk, boszorkány-e?
Tömeg: – Több is? Mondd el, halljuk, halljuk! Mondd el nekünk is, mi az?
Lovag: – Mondjátok meg: mit csinálnak egy boszorkánnyal?
Tömeg: – Elégetik… megégetik!
Lovag: – És mi egyebet szoktak még elégetni?
Tömeg: – Több boszorkányt! – Fát!
Lovag: – Helyes. Miért égnek a boszorkányok?
Bőrsapkás a tömegből: – Azért, mert fából vannak.
Lovag: – Úgy van! És hogyan győződhetünk meg róla, hogy ő fából van-e?
A kaszás a tömegből: – Ha hidat építünk belőle!
Lovag: – No-no fiam, kőből talán nem lehet hidat építeni?
A kaszás a tömegből: – Ööö… de igen…
Lovag: – Elmerül–e a fa a vízben?
Tömeg: – Nem. Nem, lebeg rajta… – Dobjuk a mocsárba! A mocsárba! Fogjátok meg!
Lovag: – Csendet! És mondjátok meg nekem, mi lebeg még a vízen?
Tömeg: – A kenyér! – Alma is! – Picike szikla! – Hulla! – Hasas bankó…
Lovag: – Na, na, nem… nem.
Tömeg: – Olaj! – A szöcske, a szöcske!
Lovag: – Nem, nem, nem!
Arthur: – A kacsa!
Lovag: – Ööö… Ez az! Ez az! Vonjuk le a logikus következtetést! No?
A kaszás a tömegből: – Ha ő… ugyanannyit nyom, mint egy kacsa…
Lovag: – Hmm. Na?
A kaszás a tömegből: – …akkor fából van…
Lovag: – Következésképpen?
Tömeg: – Boszorkány! Boszorkány! Mérjük meg!
Lovag: – A legszebb vasár- és ünnepnapi mérlegemen!
Arthur: – NI tisztelt lovagjai! Hoztunk nektek rekettyést. Most már tovább mehetünk?
A lovagok vezére: – Helyes kis rekettyés. Különösen a babérbokor bájos. Csakhogy felmerült egy kis probléma.
Arthur: – Micsoda?
A lovagok vezére: – Hogy nem vagyunk már a lovagok, akik azt mondják: NI! Hanem azok, akik azt mondják: Eki-Eki, Eki-Eki, Vapang!
Herbert apja: Továbbá megölted a menyasszony apját.
Lancelot: Igazán nem akartam.
Herbert apja: Nem akartad, mégis kettéhasítottad a fejét.
Lancelot: Ejnye, de nincs komoly baja?