Sólyomasszony (1985) 69

2 díj · 5 jelölés

A XIII. századi Franciaországban egy fiatal zsebtolvajt, Philipe-et rajtakapják, és a várbörtönbe zárják. A leleményes srácnak azonban sikerül megszöknie és bemenekülnie a közeli erdőbe az őt üldöző palotaőrök elől. A szökevény váratlan segítőre akad: Navarre, egy titokzatos lovag menti meg az… [tovább]

angol

Képek 6

Szereposztás

Matthew BroderickGaston
Rutger HauerNavarre
Michelle PfeifferIsabeau
Alfred MolinaCezar
Leo McKernImperius
John Woodpüspök
Ken HutchisonMarquet
Giancarlo PreteFornac
Loris LoddiJehan

Kedvencelte 21

Várólistára tette 76


Kiemelt értékelések

Márta_Péterffy 

Újranézés, sok év után. Továbbra is az egyik kedvenc marad.

2 hozzászólás
LoneWolf 

Ó, Michelle Pfeiffer, miért vagy te Michelle Pfeiffer?
Na mindegy, gondoltam én is áradozom valamelyik színésznőről egy sort, ha már a lányok oly előszeretettel teszik, ha a kedvenc színészük filmjeivel kapcsolatban kell nyilatkozni. A viccet félretéve, ez a kis modern tündérmese már évekkel ezelőtt belopta magát a szívembe, és most, hogy párhuzamot is tudok vonni eme „farkas / sólyom, együtt, de mégis külön” történetbe, kedvem támadt újra megnézni a közeljövőben. Mellesleg a szememben egy kötelező klasszikus, szóval nézzétek meg!

3 hozzászólás
ChöppMoly

Kedvenc nagyon-nagyon régóta. Moziban láttam először, de nem utoljára.
Ez volt az első olyan film, amiről kijöttem és azonnal vissza is akartam menni megnézni. Azóta számtalanszor láttam és számtalan emberrel „megnézettem”.

3 hozzászólás
Lunemorte 

Gyerekkorom egyik kedvenc filme, időszerű is lesz újra nézni! :)

1 hozzászólás
Janus

Teljesen véletlenül akadtam rá erre a filmre, Netre fel egyik videójában meg volt említve. Hát én rákerestem, és jónak tűnt, úghogy ment is a várólistára.
Azért valljuk be, hogy a fantasy az az a műfaj, ami élő látvánnyal és szereplőkkel rengeteget hozzá tud adni az élményhez, mégis, ebben a műfajban, pont élő szereplőkkel és látvánnyal a legnehezebb jót találni. Míg a könyveken és az animációkon teret hódítanak a fantasy-k (bár azért így is leáldozni látszik a műfaj, sajnos), valahogy filmen (és sorozaton) alig-alig készül remek alkotás. Harry Potter, Gyűrűk Ura, Karib tenger kalózai, Trónok harca és Csillagpor. Meg esetleg a Narnia. Ennyit tudtam felsorolni, amit én kifejezetten jónak tartok, ami döbbenetes, annak fényében, hogy mennyi is készül. (Meg a Faun labirintusát is ide lehetne venni, de azt alapvetően nem mindig veszem fantasynak.) Ez persze csak az én véleményem, de szerintem az tény, hogy a fantasy műfaj pont azon az ágon a leggyengébb, ahol a legerősebbnek kéne lennie.
És ekkor találok egy noname filmet, amiről nem is hallottam, a stáb egyetlen tagját sem ismerem (Michelle Pfeiffer most csúnyán néz rám), teljesen váratlanul megjelenik, és még van képe jónak lenni.
Meglehetősen beszűkült hozzáállásnak tartom néhány ember részéről, hogy elítélik a régi filmeket, viszont az tény, hogy a 80-as, 90-es években, amikor a legtöbb volt a fantasy filmekből, akkoriban volt a legkevesebb minőségi alkotás. Ez a film azért nyert meg azonnal, mert a főszereplő írtó kedvelhető figura. Nagyon nevettem a megszólalásain, a jellemén, az egész karakterén. „Tudom, Uram, hogy azt ígértem, nem lopok többet, de azt is tudnod kell, hogy nagyon kicsi az akaraterőm!" Szerintem egyértelműen a legviccesebb pillanat volt az.
A másik két főszereplő is rendben volt, és még imperio-t… ja nem, az Imperius lesz… őt is kedveltem, de azért ott semmi különleges nem volt.
A látvány szép, nem fogom magam hátra dobni tőle, nagyjából az, amit elvár az ember. A kardok nem néznek ki kardnak, de ezt egyébként sok filmben láttam már, nem tudom, mi ennek az oka. Az egyetlen kivétel az a pallos, ami azért… menő volt.
Ha már fegyverek, a harcok nagyszerűek voltak. Nyoma sem volt sem a 80-as évek beli lassú, rosszul vágott, pársnittes párbajoknak, sem a manapság divatos úgy-összevágott-harcok-hogy-sz@rt-se-lássunk-belőle harcoknak sem. A harcok mind látványosak voltak, szépen megkoreografáltak, és izgalmasak.
Amiről még muszáj említést tennem, az a zene. A zene egészen jó, szerintem nem rossz a soundtrack-je, azonban kicsit sem illik a filmhez. Néha hangulatgyilkos volt.
A főgonosz… megmondom őszintén, én szerintem még nem találkoztam olyan fantasy-vel, ahol a főgonosz ki lett volna dolgozva. De őszintén. A fent felsorolt fantasy filmek, amiket szerettem… Sauronnak mi volt a célja? Világuralom. Voldemortnak? Világuralom. Az Éjkirálynak? Nem tudjuk meg az egész sorozatból, csak jön, azt' legyőzik. A Csillagpor-beli-boszorkánynak-akinek-nem-jegyeztem-meg-a-nevét-és-ha-nem-Michelle-Pfeiffer-játszotta-volna-azt-is-elfelejtem-hogy-a-filmben-van? Ő szép akart lenni. Micsoda változatosság!
Még a kedvencem a műfajban, az Avatár: Aang legendája is beleesik ebbe a hibába, mert az összes zseniális és kidolgozott antagonista között a főgonosz… világuralmat akar. Mi van ezzel a világgal, hogy mindenki uralkodni akar? De egyébként itt nem az a baj, hogy céljuk nincs, hanem sem céljuk, sem hátterük és sem jellemük. A jó főgonosz ismérve, hogy legalább kettő van ezekből: a jellem és valamelyik másik.
Itt a püspök nem világuralmat akar, helyette… megtetszett neki egy lány… de neki nem tetszett meg a püspök… ezért segítséget kér az ördögtől… A PÜSPÖK…
Oké, nem folytatom, beleesik ez is a hasonló filmek hibájába, azaz abba, hogy ha a végén nem győznék le, lehet, azt sem tudnám, ki a főgonosz.
spoiler
Mindent összevetve a Ladyhawk egy felüdülés volt, kiváló film, ami nem tökéletes, vannak – műfaji öröklődő – hibái (is), azonban nem tudok rá haragudni. Nagyon jó szórakozás, meleg szívvel ajánlom!

1 hozzászólás
Mesemondo 

Gyerekkoromban láttam magyarul, és most újranéztem angol nyelven. Tipikusan nyolcvanas évek, zenével-kosztümmel-Rutger Hauerrel, de nagyon szeretherő kis film. Van benne néhány nagy megszólalás, nem veszi magát túl komolyan, és nagyon bájos a vége. Sokkal jobb mint néhány más fantasy ami végtelenül komoly és epikus szeretne lenni.

Dia9117

Erre a filmre egyszerűen nem lehet/nem kell mást mondani, mint hogy gyönyörű.
Ha akarnék, se találnék jobb szót, amivel leírhatnám.

negoti 

Nekem mindig is ez volt, és ez is marad a legszebb, mesés szerelmi történet.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján