Gogyocheosewang (2014–2014) 88% 18★

Az utolsó kockáit nézve a sorozatnak azon gondolkoztam erre mégis hány pontot adhatnék:) Az eleje picit lassan indult be, aztán jó pár vicces jelenetet kaptunk, míg főszereplőnk rájön az érzéseire, aztán persze a bonyodalmak. A „happy” részeknél nekem már-már nagyon gyerekesen viselkedtek és kicsit nehezen vettem, hogy Soo Young konkrétan szinte semmit sem fejlődött a legvégéig, bár azt is meg kell hagyni, hogy egy ilyen kapcsolathoz kell egy ilyen mentalitás is, hogy „tojunk a világra, akkor is szeretjük egymást, ti meg csináljatok, amit akartok!”. Az utolsó pár rész nagyon szépen lett összerakva, egy nagyon szép íve volt a történetnek a happy endig:) spoiler
Karakterek? Jesszus…Lee Min Seok karaktere érdekes volt, sokszor túl gyerekes, de gondolom ezzel voltak hivatottak kiemelni a nagy kor különbséget másik oldalról pedig egy nagyon szerethető becsületes,öregeket tisztelő,udvarias srác. Az utolsó pár rész a hoki/nagypapa/cég válság megdolgoztatta Seo In Guk színészi játékát:) Az érzelmek teljes skálája:) Lee Ha Na előtt le a kalappal eljátszani egy ennyire szerencsétlen, mégis jószívű naivát és minden létező nőiességét félre rakja le a kalappal:) A kémia kettőjük között számomra teljesen rendben volt:)
Két színészt azért kiemelnék, amellett hogy a support karakterek is jók voltak (bár néha a munkatársak kissé irritálóak voltak:D a két barát teljes supportja♥♥). Az egyik, aki szuper volt az Lee Soo Hyuk. Szerencséje volt a karakterrel, elég összetett figurát kellett játszania és nagyon jól csinálta:) Egy ilyen apának megfelelni, egy ilyen anyukára vigyázni és teljesen egyedül harcolni a világgal minden embert megviselne. spoiler Viszont, akit tényleg kiemelnék az Min Seok nagypapája, Kwon Seon Deok Hihetetlen volt. Az ahogy eljátszotta a szenilis, kisgyermek szintjén lévő, állandóan szökdöső nagypapát…Egyszerűen nagypapa-unoka jelenetei ♥ Nagyon jól bemutatja, milyen nehéz is egy ilyen idősre vigyázni, mennyire nehéz türelmesnek lenni és mégis…áh szerettem:)
Kinek? könnyű, nagy drámák nincsenek benne, veszteségek vannak, egy-két könnycsepp legördülhet, de összességében vidám sztori. ejj még mindig nem tudom mennyit adjak rá…

Biztos vagyok benne, hogy vannak bizonyos feltételek melyeknek eleget kell tenni, ha valaki Dél-Koreában színésznő akar lenne. Ezek eggyike, hogy húszonévesen is tökéletesen kell egy középiskolás szintű szerény, kissé naív, visszahúzodó, a „nem” szócskát nem ismerő leányzó karakterét hozni. Annyi ilyennel találkoztam már, hogy itt annyira már nem is tudott zavarni a dolog.
Min Seok annyira elragadó volt ezzel a szerelmével, hogy sem kor és semmi más nem állhatott az útjába. Nagyon imponáló volt.
Jó volt látni, hogy nemigen húzták az időt és elég hamar túlléptek az akadályokon és megpróbáltatásokon.
A kémiára sem lehetett panasz a főpárosunk között. spoiler
Az én drága szétálló fülü vámpíromat még meg sem említettem. Rájöttem arra, ha éppenséggel nem vámpíros szerepet játszik azzal a lehetetlenül fehér bőrével, akkor is odáig vagyok érte.
spoiler
Na és amikor a többiek megtudták, hát annyit röhögtem, hogy azóta is fájnak az arcizmaim.. Xdd
Az a bizonyos telefonálós, szerepjátékos, kisegítős jelenet a végén naaagyon ismerős volt nekem.. :D

Seo In Guk miatt kezdtem el nézni , na meg a jéghokis jelenetek miatt :)
Az eleje lassan indult, de csak összeszedte magát a sorozat.
Soo Young: Hiába volt 28 ha még nem volt kapcsolata, úgy viselkedett mint egy 13 éves :).
Min Seok szintén hiába 18(28-nak kiadva magát) ha indulatait nehezen vezeti. Nem csoda hogy spoiler
Az iskola társak és a fangirl nagyon hozták a szerepet. :D Sokszor csaltak mosolyt az arcomra.
Anyuka és nagypapa is jók voltak. Na meg az iroda társak.A huhú lányok sokszor túlzásba vitték azért..
spoiler
Örültem hogy aranyos vége van és nem sírós. (Lehetőség pedig volt rá.)

Sajnos fordítását nem találtam meg :(