Given Movie (Given - anime 2.) (2020) 91% 52★

Hirtelen felindulásból néztem meg, pedig rossz szokásom nagyon-nagyon várni egy filmet, aztán miután kijött, szépen elfelejteni… Minden másodperce megérte. Harukit nagyon szeretem, szóval szurkoltam neki, hogy jól alakuljanak a dolgai. Rég láttam a sorozatot, de ez a film nekem most nagyot ütött. Remélem Ugetsu is talál majd valakit, akivel boldog lehet együtt, mert őt is megkedveltem. Az egyetlen hiányérzetem az, hogy itt gyakorlatilag Mafuyu, de főleg Uenoyama csak statisztaként funkcionált, bár ez nem az ő filmük, volt, de még egy icipici közös jelenetnek nagyon örültem volna. Az új dal nagyon jó lett, bár a Fuyu no Hanashi-t nem múlta felül nálam.

*sóhaj* megérte várni rá… kaptunk még egy csodálatos dalt, bár kapnánk belőle még jó pár évadot… (és míg ezt leírtam és végig hallgattam az endinget elértem a legvégére ééés van bónusz jelenet, úgyhogy várjátok meeeg! )

Röviden: :')

Nehéz megfogalmazni az érzéseimet. :)
Imádtam, hogy hozta ugyanazt a hangulatot, amit a sorozatnál éreztem.
A három srácon keresztül mutatta meg a szerelem sokszínűségét. Ami lehet gyönyörű, fájdalmas, gyönyörű és fájdalmas… :) Semmi sem fekete vagy fehér, iszonyat nehéz felismerni, ha valakit jobb lenne inkább elengedni, még nehezebb meg is tenni.
Nekem ez nagyon tetszett. Már a sorozatnál is reménykedtem abban, hogy ők is kapnak egy jó befejezést, de arra nem számítottam, hogy Ugetsu ilyen jó karakter lesz.
Nekem is az az egyetlen hiányérzetem, hogy Mafuyuból és Ue-ből ilyen keveset kaptunk. Szóval, mikor jön a folytatás? :)

Ps. megyek és szépen felrakom a listámra ezt a két számot is. <3

Ez a film darabokra törte a szívem, majd összerakta. Mégis imádtam.
HARUKI <3
Örültem, hogy a film inkább Harukira és Akihikora ( Meg Ugetsura) összpontosított. A sorozatban Haruki volt a kedvencem.
A film meghatott. Sok nehéz témát hozott fel.
Akihiko-t párszor az ablakon dobtam volna ki a viselkedése és a szavai miatt spoiler Idővel sikerült megértenem, hogy ő ettől a kapcsolattól függött és nem tudta lezárni sokáig, amire Ugetsu mindig csak rátett egy lapáttal. Bevallom kissé toxikusnak hatott számomra akapcsolatuk.
Ezzel szemben Haruki-t a kitartásáért és az erejéért még jobban megkedveltem. Egy határozott, mégis jószívű férfi maradt, aki, mint egy főnixmadár kapott erőre a kezdeti nehézségek után. spoiler
A film végkifejlette kicsit összezavart, hogy mire akarnak kilyukadni, de a hegedű-verseny után megértettem. spoiler Csodálatos befejezést kaptunk, mely megmelengeti az ember szívét és fülig érő vigyorral jutalmaz *_*

Ez cuki volt. Két lökött pacák, bonyolították a dolgokat, de azért csak megoldódott minden a végére.

Aaaaaah, kisírtam a szemem T-T Imádtam Harukit a sorozatban, ezért örültem, hogy most kicsit többet foglalkoztunk vele. spoiler Ugetsu-t is nagyon megszerettem, remélem, ő is fog találni valakit ♥
A dal gyönyörű volt T-T ahogy az ending is ♥

Ha már annyira belejöttem, gyorsan meg is néztem a movie-t is, mert attól féltem, ha nem teszem, akkor már soha nem kerül majd rá sor. Meg hát itt már Haruki volt a főszerepben és tudni akartam mi lesz vele és Akihitoval.
Ez már sokkal jobban tetszett, főleg azért mert a sztorit is sokkal közelebb éreztem magamhoz és tudtam mit kezdeni a benne megjelenő érzésekkel, plusz itt már a zene sem játszik olyan nagy szerepet – értsd: nem untam magam el azon, hogy percek mennek el azzal, hogy a gitárhúrozásról magyaráznak – hanem abszolút az emberekre az ő érzéseikre koncentráltak és zajlottak az események.
Ezúttal a mérgező kapcsolaton volt a hangsúly és az egyoldalú szerelmen. Haruki – drága kedvencem – minden könnye engem is elszomorított, főleg hogy az utolsó pillanatig nem tudtam eldönteni, hogy ebből lesz-e valami jó vagy nem.
Ebben a történetben szerintem nem volt rossz vagy gonosz karakter, Ugetsu is egyszerűen a megszokás rabja volt, ezt a kényelmet pedig senki nem adja fel könnyen, még akkor is ha tudja, hogy rossz. Nem utáltam, kívánom, hogy ő is találja meg a boldogságot. Hát ha a mangaka kegyes lesz hozzá :)

A sorozat után ez is egy jól sikerült darab… csak egy kicsit rövid.:) Néztem volna még, és talán ennél a történetnél az sem baj, ha lassabban bontakoznak ki az érzéseik, bár ugye ez a film rövid ehhez… mármint a lassú kibontakozáshoz. De ezzel együtt is jó volt nézni. Jöhetne még folytatás…

A sorozat után nem sokra számítottam, így kellemesen lepett meg a film. Főleg, mert nem kellett megint Mafuyu szenvedését látnom, másrészt, mert Akihiko és Haruki kapcsolata mindig is jobban érdekelt. Tetszett a közöttük levő kapcsolat, valamint érdekes volt látni Akihiko és Ugetsu már kihűlt, de mégis se veled-se nélküled szerelmét is. Hiszen egyikük sem tudta elengedni a másikat, holott mindketten már csak szenvedtek egy megszokástól. És persze ennek Haruki itta meg a levét. Vagy inkább mindhárman. De a végére minden szépen megoldódott, ahogy azt kell. Plusz tetszett, hogy mélyebben beleláthattunk Akihiko és Ugetsu múltjába is, jobban megértve a köztük lévő, elég bonyolult kapcsolatot. És persze megérthettük, hogy Akihiko miért lett olyan vad. A Haruki és Akihiko közötti kapcsolat is szépen lett kibontva, nem siettek a filmben semmivel.

Mafuyu dala megint zseniális lett, részben emiatt is néztem meg a filmet, mert kíváncsi voltam a második dalukra. Megérte várni rá, mert ütött rendesen.

Nekem őszintén, a film jobban tetszett, mint a sorozat. Valahogy egészebb volt, és bár sok volt benne a dráma, de nem lett túltolva.

Ez valami fantasztikus lett, csak túúúúl rövid. Nem tudom hogy fogalmazzam meg amit érzek, így csak annyit írnék hogy Akihiko<3
Ui: Az endinget nézzétek végig, mert van még utána egy kis történés :)