Given (2019–2019) 56

Uenoyama Ritsuka egy szép napon megismerkedik a meglehetősen szerény, halk szavú évfolyamtársával, Satou Mafuyuval, aki, miután a fiú segít neki behangolni a gitárját, mindenáron tőle akar megtanulni gitározni. Uenoyama a részmunkaidős állása mellett egy háromtagú amatőr banda, valamint a… [tovább]

Képek 9

Szereposztás

Uchida YuumaUenoyama Ritsuka
Yano ShougoSatou Mafuyu
Eguchi TakuyaKaji Akihiko
Nakazawa MasatomoNakayama Haruki
Imai FumiyaKashima Hiiragi
Asanuma ShintaroMurata Ugetsu
Given (2019–2019)
Forgatókönyvíró
Zeneszerző

További stábtagok

Gyártó
Lerche

Kedvencelte 25

Várólistára tette 35


Kiemelt értékelések

Yuuko

A film megnézése után újra megjött a kedvem újranézni a sorozatot itt, mivel kissé hiányozni kezdtek a MafuyuxUenoyama pillatatok. Igazából nekem kettejük közül Ritsuka a szimpatikusabb, a zseniséget leszámítva elég könnyen lehet azonosulni vele. Ráadásul az a kérdése Akihito-nak… Nagyon át tudtam érezni a helyzetét. Mafuyu-val kissé hadilábon állok, aranyos volt, meg tényleg volt jellemfejlődése, de nekem olyan „epres tej” feelingem van, ha rá nézek… de ez nem az ő hibája, csak Wayu az agyamra ment. Nagyon érezhető volt Yuki jelenléte az egész sorozatban, hogy még mindig ott van Mafuyu-val és valószínűleg mindig is ott lesz.spoiler De a lalázását nekem nagyon kínos volt hallgatni, visoznt a Fuyu no Hanashi-t imádtam, és gyakran szoktam hallgatni is. Szerettem, hogy nem húzták túl sokáig, hogy mindketten egyenesen be tudták vallani az érzéseiket. Alapjáraton kissé zavar, hogy ha BL/shounen ai művekről van szó, akkor kb mindenkiről ki fog derülni előbb utóbb, hogy meleg/még nem tud róla, de az lesz, de annyira szeretem Harukit és Akihiko-t, hogy itt meg tudom bocsájtani.

Netta88 

Ez most sem tetszett sokkal jobban, mint amikor először néztem, és még értékelést sem írtam hozzá akkor… az első részhez viszont volt néhány gondolatom, ami most sem változott.
Emlékszem, hogy anno vártam ezt az animét, attól a perctől kezdve, hogy megláttam a szezonos animék közt a plakátját, ami felkeltette az érdeklődésem, de amikor elkezdtem nézni, nem számítottam arra, ami fogadott.
Az első reakcióm az volt: mit keresnek a Haikyuu-s fiúk ebben az animében? :D Kageyama, Hinata, Tsukishima és a szőkére festett hajú Azumane pár év után megunták a röpit és inkább zenésznek álltak? XD Végül is elég sok fanart készült Kageyamáról és Hinatáról, amin shippelik őket… talán ez adta a készítők ötletét a karakterdizájnnál xD
Uenoyama ráadásul nem csak kinézetileg, de névileg és személyiségileg is hasonlít a Haikyuu-s Kageyama-ra. Ahogy Satou kivételével a másik két fiú személyisége is nagyon hasonlít Tsukishima-éra, és Azumane-éra. Satou Hinatával ellentétben csendes és visszahúzódó, de legalább annyira tapadós is. Vele kapcsolatban amúgy a kellemetlen érzés kerülgetett végig, ahogy néztem a részt. Nagyon nem volt szimpatikus csóri, és ez a történet haladtával sem változott. Sőt az újranézés alkalmával sem. A lalalázásától a falat tudtam volna kaparni, annyira röhejes volt, de szerencsére nem végig volt ilyen. A dal pedig, amit végül elénekelt számomra felejthető darab.
Maga a történet nem volt rossz, de többet vártam tőle. Nem fogott meg úgy, ahogy vártam… és nem értem, hogy miért kell egy shounen ai összes (fő)szereplőjének homoszexuálisnak vagy biszexuálisnak lennie? De ha már így alakult Akihiko és Haruki párosa sokkal jobban érdekelt, mint a főszereplőké. Ők sokkal érdekesebbek voltak számomra, és örültem volna, ha belőlük kapok többet.
A grafika viszont nagyon szép, és az op-end páros is jó, sokkal jobban tetszettek ezek, mint Mafuyu dala. :/ Nem hiszem, hogy még egyszer megnézem, viszont a moviet még meg fogom, hátha abban Akihiko és Haruki is több szerepet kap.

5 hozzászólás
crissy 

Nagyon féltem ettől az animetől, mert mindenhol szembejött velem, s rendesen éreztem a hype-ot körülötte, én meg a túltolt sztorikkal mindig megjárom. Hát most nem jártam meg.
Uenoyama Ritsuka egy középsulis srác, aki egy bandában gitározik. Megismerkedik Sato Mafuyuval, aki megkéri őt, hogy tanítsa meg gitározni. Így kezdődik kettejük kalandja.
Kicsit lassan bontakozott ki a történetük, s a végére jött a durranás, hogy majd aztán ismét lecsituljon, de ez pont így volt jó. Minden egyes percét imádtam, ami látszik is abból, hogy egy délután/este alatt ki is végeztem az animet. Annyira szép volt, és költői, s olyan könnyen át lehetett érezni mindegyik karakter küzdelmét. Imádtam Satot a kis ártatlanságával, hiszen nagyon szerethető egy karakter. Uenoyama a gay panic pillanataival mindig megmosolyogtatott. Vicces volt nézni, mennyire belemerül saját problémáiba, teljesen megfeledkezve másokról. Nem lehet ezért haragudni rá, hiszen tudni lehet, hogy a végére úgyis neki is megjön az esze. Na de van itt egy kedves Akihiko meg egy kedves Haruki is, akik miatt pláne kellene egy jó kis második évad. Nekem legalábbis nagyon kellene.
Na meg persze, A dal. A Dal. Te jó ég, annyira féltem, hogy túloznak az értékelések, és béna lesz, de nem, mert elsírtam magam, annyira szép volt. Satonak sikerült minden érzelmet kiadnia magából, egyszerűen tökéletesen átjött.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a könnyed animekat. Ne tántorítson el senkit a shounen ai címke, mert nem az a fő fókusz, s ilyen szempontból nagyon lightos a sztori. BL vonal nélkül is élvezhető lenne (viszont örülünk, hogy mégis van benne egy ennyi is.)

2 hozzászólás
Rab_Csenge

Imádtam *-* Az op, a történet, a szereplők, minden nagyon tetszett ♡ A szerelmi szál talán ami a legjobban megfogott, de természetesen Mafuyu dala után :)

Dreamborder 

Nálam 10 csillag és kedvenc is. Imádtam. Utoljára a Yuri On Ice-t vártam így, hétről-hétre. Engem teljesen megfogott ez az anime. A humorával, az érzékenységével, a fájdalmával, a zenéjével, az újrakezdés lehetőségével, a mélyebb vágyakkal való szembesüléssel. A karaktereket mind szerettem. Nagyon benne lennék egy folytatásban, mert anyag az van itt bőven. De így sincs hiányérzetem, talán csak egy iciri-piciri: az utolsó rész lehetett volna egy kicsit ütősebb.
Viszont. Mafuyu dala telitalálat lett! Kb. százszor meghallgattam már, de még mindig hatással van rám. Minden alkalommal összeszorul tőle a mellkasom. Zseniális lett! Gratulálok az előadónak, mert gyönyörűen átjönnek az érzelmek, érezni, hogy ebbe ő is belehalt kicsit. :) Szóval én ezt már akkor is újranéztem, amikor még be sem fejezték és újra is fogom még egy párszor, az tuti! :)

krlany 

Ó én ezt nagyon szerettem. Az egyik legjobb. Zene és érzések, ez nálam mindenképpen nyerő. Aztán meg ahogy szépen kibontakozik mindenki a végére…

Brigi89

Imádtam <3
Legalább 5x megnéztem egymás után a fellépést, és nem tudtam abbahagyni a sírást.
Gyönyörű az a szám, érzelmes és fájdalmas.
Biztos hogy többször újra fogom nézni az összes részt :)

3 hozzászólás
silentscream 

Hihetetlenül jól sikerült ez az anime! Öröm volt nézni, ahogy a kis csapat szépen lassan összeszokott minden különbözőségük ellenére. :) Satou elég nagy jellemfejlődésen ment keresztül a kezdetekhez képest. A daltól, amit előadtak kirázott a hideg annyira jó volt. :) Jókat derültem Uenoyama esetlenségén az érzéseivel kapcsolatban. :D Abszolút kedvenc lett!

Liliána_Tanács 

Imádom a zenéjét! Megunhatatlan az opening, és Mafuyu dala is. Jó a történet és a kivitelezéssel sincs gond. :)

Andro 

Annak idején nem igen akartam megnézni ezt az animét. Egyrészt, mert nem vagyok oda az ilyen énekelgetős cuccokért, másrészt, mert nagy volt a hype körülötte. Most viszont több kihívás keretében megnéztem. Azt kell mondjam nem rossz, de nem is annyira jó, mint vártam. Nekem kissé túl lassú, néhol túl uncsi, máskor meg indokolatlanul humoros. De a történet szépen kibontakozik, megismerjük a karaktereket és a vége persze happy end. Mafuyu dala tényleg telitalálat, csak emiatt adtam rá végül hét csillagot, mert amúgy hat csillag lett volna nálam.

Mint írtam, nem rossz, mert Mafuyu és Ritsuka párosa abszolút szerethető, de engem nem dobott fel annyira. Nem jött át teljesen az, amit az anime sugallni akart nekem. De nem bántam meg, hogy belekezdtem.


Népszerű idézetek

K_A_Hikari

Akihiko: Azt gondoltam, hogy a szerelem sokkal gyengédebb, édesebb és kellemesebb érzés. Majd amikor először lettem szerelmes, rádöbbentem, hogy ez csupán illúzió. Szerelmesnek lenni olyan, mintha a húsodba mardosnának. Valami sokkal erőszakosabb.

K_A_Hikari

Akihiko: Szeretni valakit annyit tesz, hogy fel kell fedned a leggyengédebb és a legtörékenyebb részeidet a másik előtt.

Ainsel

Mafuyu: Haruki-san, van valaki, akit kedvelsz?
Haruki: Hogyan? Nekem… nos… ööö…
Mafuyu: Ha az a személy hirtelen eltűnne erről a világról, mit mondanál? Magányos lennél? Szomorú? Hiányozna?
Haruki: Hát… ez egy kicsit… Őszintén szólva nem tudom, mit mondjak…
Mafuyu: Én sem.

1. évad 6. rész – Creep
szcsigusz

Úgy gondolom, hogy az emberi szív olyan, akár a gitár húrjai. Nehéz, fájdalmas és reménytelen pillanatokban…mintha a mellkasodban húzódó húrok elszakadni készülnének. Csakúgy, mint a gitár húrja, amit a határáig feszítenek, és néha elszakad.

1. évad 9. rész – A Winter Story
szcsigusz

Csak arra vágytam, hogy valaki megértse, milyen érzés az, ha képtelen vagy kiüvölteni a lelkedben kavargó fájdalmat.

1. évad 9. rész – A Winter Story

Hasonló filmek címkék alapján