Gengszterkorzó (2010–2014) 85% 49★

1. évad
Lenyűgözve nem lettem, de meggyőzött, hogy maradjak a következő évadra is. Igazából semmi extra, csak a szokásos maffia, árulás, korrupció, velejéig romlott bűnözők és elmebeteg hatóság. Mindegyikre láttunk már példát, de a kor ábrázolása remek, a színészek brillíroznak, a hangulat is nagyon ott van… de azért remélem kicsit jobban felpörögnek majd az események. Egyenlőre 7 csillag.
2. évad
Várni kellett 4-5 részt, hogy beinduljanak, de aztán annyira elkezdtek tombolni, hogy már azon izgultam ki ne nyírjanak mindenkit, mert még hátra van három évad. Szerencsére a kedvenceim (többsége…) megmaradt, így jöhet a következő felvonás.
Erős 8 csillag.

A húszas évek Amerikája és a gengszterek miatt kezdtem bele a sorozatba, ám pár epizód után rájöttem, én csupán világuk felszínébe, külsőségeibe szerettem bele, a befolyásos politikusok figyelméért való lobbizás, az egymás közötti megállapodások hosszas tárgyalásai nem igazán kötnek le. Annál inkább érdekeltek az elbeszélés történelmi, társadalmi aspektusai, illetve az atmoszféra és némelyik különlegesnek tűnő szereplő is arról győztek meg, ne hagyjam abba a sorozat nézését. Először is hangsúlyosan jelen volt az első világháború utóhatása, főként a fronton harcolt és onnan visszatért fiatalok kapcsán, akik próbáltak visszailleszkedni a társadalomba, de az emlékek vagy épp a harctéri sérülések miatt ez nem ment nekik könnyen, emellett a nők és a színesbőrűek akkori helyzete is fontos részét alkotta a cselekménynek. Természetesen a történet legnagyobb részében a gengszterek közötti szövetségek létrejöttét, felbomlását, rivalizálások kialakulását, és rendszeres leszámolásokat követhettük végig, nekem azonban mindig is nehézséget okozott e keszekusza kapcsolatok kibogozása, bár általában ideig-óráig sikerült megértenem, mi miért és hogyan történik. A befejező ötödik évadnál tapasztaltam egy kis minőségromlást, az addig komótosan, kidolgozottan építgetett cselekményvezetés összecsapottá vált, a hirtelen jött nagy időugrás számtalan kérdést hozott magával, amit aztán alig vagy egyáltalán nem válaszolt meg. A lezárással sem voltam teljesen elégedett, meglepő volt ugyan, de eléggé hatásvadász is.
Habár jó pár ikonikus gengszter feltűnt a karakterek között, számomra mégsem ők voltak az igazán érdekes és egyben kedvenc szereplők. Az egyik Margaret volt, akin keresztül részletes betekintést nyerhettünk abba, hogy a nőmozgalmak idején miként jön rá egy nő szép lassan a saját érdemeire, ismeri meg jobban önmagát, és indul el a függetlenség útján. A főszereplő Nucky Thompson és a közte létrejövő kapcsolatban nagyon tetszettek a felhőtlen pillanatok, de leginkább az, hogy akárhogyan is alakult egyéni életük, olyan szoros kötelék fűzte őket össze, ami sosem szakadt meg teljesen. A másik kedvenc szereplőm Richard volt, akinek történetszála azt mutatta be, hogyan próbál új életet kezdeni egy, a háborúból hazatért, súlyosan sérült katona.
Az évadok során sokszor elgondolkoztam azon, hogy érdemes volt-e belekezdenem és érdemes-e folytatnom a sorozatot, így utólag viszont azt mondom, örülök, hogy megismerkedtem vele. Igaz, hogy sosem ragadott magával teljesen, a történetvezetésében sem a legfontosabb részletek érdekeltek, azonban a húszas évek hangulatának tökéletes megidézése és a fantasztikus alakításokat prezentáló színészgárda miatt kellemes élményként könyvelem el magamban a megtekintését.

Kicsit bővebben a blogomon:
https://lunathelooney.blogspot.com/2021/02/sorozatkriti…