Gekkan Shoujo Nozaki-kun (Gekkan Shoujo Nozaki-kun 1.) (2014–2014) 81% 33★

A Gekkan Shoujo Nozaki-kun az egyik legjobb és legviccesebb alkotás a műfajában, pedig a tizenkét rész alatt a cselekmény szinte semmit nem mozdul előre és normális lezárása sincsen. Igazából ezt a játékot a végletekig lehetne húzni.

Az animáció aranyos, ahogy az ending is. A seiyuu csapatban nagy nevek is felbukkannak, de ebből a szempontból nem kiemelkedő anime. A viszonylag epizodikus cselekmény humoros, és bár a két főszereplő, Nozaki és Chiyo is aranyosak és viccesek, a történet igazi ízét a mellékszereplők adják. Mindenesetre az összes karakterrel elégedett vagyok.

Nozaki már önmagában azzal kitűnik, hogy fiú létére shoujo mangát rajzol, de az igazi bökkenő az, hogy abszolút nem ért a romantikus érzelmekhez. Ezek a szituációk szolgáltatják a történet alapját. Chiyo mindeközben reménytelenül vágyakozik Nozaki kitüntető figyelmére, nem csak a manga alkotás terén. Aranyos, cserfes szereplő, de talán a karakterek közül őt kedveltem a legkevésbé. A kívül-belül mást mutató Mikoshiba szösszenetei is adnak okoznak pár kellemes percet, de a csúcs a két se veled, se nélküled páros: a Hori-Kashima és a Wakamatsu-Seo duó.

Mindkét esetben a csapat női tagja az erőteljesebb, erőszakosabb egyén, a fiúk meg csak úgy sodródnak az árral, mégis, sokkal érdekesebb volt azt figyelni, hogyan alakul az ő sorsuk, mint azt, hogy sikerül-e a tipikus shoujo főhős Sakura-channak behálóznia a szerelmi téren ügyefogyott Nozakit.

Összegészében ez egy nagyon vicces, pezsgő alkotás, milliószor is meg tudnám nézni, mindig ugyanúgy élvezném. Nagy kedvenc lett.

Az egyik legszórakoztatóbb romcom anime, amit láttam. Ennyi nem normális karakter mellett abszolút garantált a sok vicces, időnként agyrohasztó szituáció.
Bár humorban jeleskedik, a románc része sajna nem halad sehova, az anime végén ugyanott tartunk, mint az elején. Nozaki shoujo mangát rajzol, de egyáltalán nincs tisztában azzal, hogy milyen a szerelem. Néha már nekem is fájt, mennyire nem veszi észre Sakura érzéseit.
A mellékszereplők közül bírtam Kashimát, Horit és Mikoshibát. Seo kissé idegesítő, Wakamatsu meg semleges volt számomra.
A mangakészítős részek is tetszettek, ezekben is volt sok humoros jelenet (pl. Nozaki, Hori és a dobozok), bár nem foglalkozott olyan elmélyülten a témával, mint mondjuk a Bakuman.
Nagyon mókás anime, bárcsak lenne folytatása.

Tökéletes rálátást ad, mennyi minden kell egy manga elkészítéséhez és hát a fene se gondolta, hogy ennyit kell piszmogni vele. Fogalmam sincs, hogy ez tényleg ennyire bonyolult vagy sem, de minden elismerésem annak, aki végigmegy ezen. Egyrészt ahogy látható az animében, jól összehozza az embereket, másrészt borzasztó sok időbe telik.
Benne volt az összes karakter típus, akit csak fel lehetett sorakoztatni. Kezdve a visszafogott, halk szavú sráctól (aki a főszereplő) egészen a herceg típusik (aki meg lány). Legtöbbször nem tudtam eldönteni, hogy ez most vicces vagy borzalmasan fárasztó. Ahhoz képest, hogy a főszereplő ilyen lányoknak szóló szerelmes mangát ír és elvileg sokszor ad tanácsot a lányoknak ezekben a témákban, teljesen idióta ha saját magáról van szó. És pont ez az a dolog, ami miatt nem tudtam dönteni. A főszereplő lányt, Sakura Chiyot pedig kifejezetten bírtam, főleg, amikor beszólt valakinek.
Az a 6 special rész, ami még hozzá van összesen talán kitesznek egy epizódnyit, de annyira vicces az összes, hogy szinte végignevettem mindet :)