Füles (2006) 75% 140★

Woody nem tud hibázni. Nem, nem és nem. Én sosem unom a filmjeit, még az állítólagos „lerágott csontokat” sem, mert még így is sokkal finomabbak a cupákok, mint bárki másnál…
Őszintén szólva a Füles sztorija nem különösebben nagy durranás, ahogy a csattanó sem akkora, és igen, sok minden igenis kiszámítható, de a karakterek miatt egyszerűen nem lehet nem imádni. Woody Allen megbízhatóan szeretni való, igazi kétballábas – de agyas – kis "csép"hadaró, de aki nekem igazán kellemes meglepetést (?) okozott, az Scarlett Johansson. Félreértés ne essék, csípem a színésznőt (már amikor nem vacak blockbusterekben feszít), de itt most elképesztően cuki volt. Egyszerűen odáig voltam a karakterétől. Mind külsőben, mind személyiségileg. Szuperül állt neki ez a szemüveg, meg az egész ruhatára bejövős volt, olyan abszolút természetes és „emberi” hatást gyakorolt, és hát wowww… :D
Hugh Jackman is jó volt, bár megmondom őszintén, nekem ő nem akkora szám, mint sokaknak. Pláne ekkortájt, mikor is (korához képest) még túlságosan is kölyökszerű fizimiskával bírt…
A történethez visszakanyarodva: én egyáltalán nem izgultam a nyomozás közben és nem voltam tele kérdőjellel. Valahogy adta magát az egész megoldás. Mármint, abban én egy percig sem kételkedtem, hogy spoiler. A kérdés inkább csak az volt, hogy mindez hogyan bukik ki. Ez valóban okoz némi csavart, de közel sem hatalmasat. Én végig a karakterekkel voltam elfoglalva, vagyis, őszintén szólva csak Sondrával. Abszolút azonosulható volt a figurája, tényleg imádtam a csajt, meg ahogy lelkesedett a colos célszemélyéért… :P :-)))
Jaj, és még egy megjegyzés: Yardley. Awww!… Nekem is a(z egyik) kedvenc márkám (használom is olykor, de csak különleges alkalmakkor, mer' az én pénztárcámnak azért elég drága :P), és, mikor meghallottam, konkrétan felsikkantottam. :D

Ez is az a fajta Woody Allen film, ami szerencsére tetszett. A sztori jó volt – nem egy nagy durranás, de mint sok Woody Allen film esetében itt is nagyrészt a karakterek „el tudják adni” a sztorit. A párbeszédek szintén mind nagyon jók voltak és szerettem a humorát is, egyedi volt.
Woody Allen karaktere nagyon vicces volt, szerettem, hogy ennyire elvarázsolt volt. Scarlett Johansson szerintem itt egy kifejezetten aranyos, néha kicsit naiv karaktert alakított, de jó volt látni ebben a szerepben. Hugh Jackman is rendben volt, bár nekem általában ő semleges minden filmjében, de itt nem zavart.
Összességében szerintem jó kikapcsolódásra a film és a hangulata is nagyon tetszett, szóval minden bizonnyal máskor is megnézném :)

Bocsánat nem kedvelem Woody Allen t de ennek a filmnek a tartalma felkeltette a figyelmem . Kíváncsi voltam mi lesz . És tetszett elejétől fogva .Azért a vége ledöbbentett sejtettem csak nem tudtam hogy lesz megoldva és szuper jó lett .
Akárhogy is a hazugság is becsaphat .

Remek alapötlet, kiváló megvalósítása Woody Allen viccesebb énjétől. Kriminek is fordulatos és vígjátéknak is humoros, ahol persze Allen karaktere viszi el a prímet. Sokáig halogattam, mert az újkori Woody Allen filmek nem mindig jöttek be, de nagyon megérte megnézni.

Nem hangosan nevetős vígjáték de kellemes és könnyed szórakozás.

Egyszer nézhető, itt-ott felnevetős vígjáték. Kicsit hasonlít a stílusa Gaiman munkásságára, de azért nem közelíti meg minőségileg.

Nagyon szerettem. Woody elképesztő tehetséggel nyúlt a krimi műfajához, a maga sajátságos módján. Minden hasonló filmjét ajánlom. Pl. Match point.

Imádom, amikor nem tudok egy filmet kategóriába sorolni. És Woody Allen – amellett, hogy szinte minden filmje szatíra – különösen jól ráérez, hogyan kell bizonytalanságban tartani a nézőt, mit is lát.
Ez a film kriminek izgalmas volt, de nem olyan riadtan nézős-körömrágós-"jajistenemcsakmegnehalljonScarlettJohansson" drukkolósan izgi, hanem olyan, mint egy kalandfilm, vagy mint egy Poirot, amiben nem gyilkosság után nyomoz. Volt benne ráutalás, csavarás, félrevezetés, rávezetés és a sutával vetekedő nyomozás.
A karakterek egyrészt aranyosak, másrészt színészileg is mélyek. A főbb szereplők mindegyike olyan kidolgozott, hogy teljesen azonosult bennem a karakter a színésszel. Jackman szinte semmitmondó playboy mosolya, Scarlett naiv lelkesedése, Woody esetlenkedése és McShane rámenőssége olyan tökéletes egységet alkotott, hogy lényegében az első perctől az utolsóig magával ragadott a film.
Khárón ladikja pedig, mint visszatérő szín olyan abszurd, hogy az már bájos.