Final Fantasy VII: Advent Children (Final Fantasy VII 3.) (2005) 80% 48★

Eddig határozottan semmi közöm nem volt ehhez az univerzumhoz, szóval teljes mértékben amatőr vagyok. Hiába magyaráztak el sok dolgot, azért nem teljesen akart összeállni a kép arról, hogy igazából mit nézek és minek. De mint filmélmény, leszámítva az érdekes és mindig tökéletesen álló frizurákat és a mániákus anyakomplexust, kifejezetten izgalmas volt. Mondjuk mi a bővített változatot néztük, szóval kicsit talán sok is volt az akcióból, legalábbis némelyik harcnál azt éreztem, hogy sosem lesz vége. Egyébként hangulatos, bár a női karaktereket kicsit feleslegesnek éreztem, plusz egyik karaktert sem igazán sikerült megkedvelnem, szinte mindenki teljesen semleges maradt. Nem teljesen volt tiszta az sem, hogy Cloud mikor mit és miért csinált. Mindent összevetve élveztem, de nem kifejezetten az én világom és tuti, hogy többször a kétórás verziónak nem ülnék neki.

@GokYuuSa elültette a bogarat a fülemben, hogy két Final Fantasy film után ezt most már igazán meg kéne néznem, és ma végre sikerült sort keríteni rá.
A grafika gyönyörű, mint azt az FF filmeknél már megszoktam, viszont ezúttal sokkal animésebb volt az egész, mint a másik két esetben. Értem itt a nagyon nagy fegyvereket, néhol meglehetősen extrém frizurákat és hajszíneket, a macskát, az erősen shonenes harcokat, meg a fekete hajú és a szőke srác barátságát, ami mindig kell.
Kimondottan jól estek a japán hangok. A legújabb részt, és „A harc szellemét” szinkronosan néztem, és még mindig jelentősen jobb a japánok szinkronmunkája, mint a magyaroké. Kadaj esetén, szépen leültem a film elé, hallgatom, hallgatom, van valami nagyon ismerős a hangjában, majd egy idő elteltével felkiáltok Anyukám mellett (aki persze semmit nem értett az egészből), hogy: „Hát ez Souji!” Morikubo Shotaro úgy tűnik, mindenhol ott van, és valahogy mindenhol képes olyan karaktereket szinkronizálni, akik olyan távol állnak egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől.
A történet összességében izgalmas, fordulatos, és pár perccel a kezdés után már tele voltam kérdésekkel, hogy most akkor ki Cloud, mik a tragédiák a múltjában, ki Tifa, mi ez az egész, kinek mi a célja… és sajnos azt nem mondom, hogy mindenre választ kaptam. Igazából az egy csillag levonás azért van, mert tűkön ülve vártam a flashbackeket, hogy megtudjuk, mi történt Zach-el (úgy egyáltalán, mikor kimondták a nevét már ujjongtam, hogy nem a „főszereplő barátja” névvel kell majd illetnem az értékelésben), hogy megtudjuk, ki az a lány, akivel a fehér hátterű dialógusokban beszélget, és minimálisat kaptunk belőle, a főhős karakterének így egy csomó motivációja nem igazán tiszta. Ott van Tifa, aki szimpatikus, de megint alig tudunk róla valamit, a csapat többi tagja, Vincent, a macska, Barret, stb. a Shinra vezetője… mindegyikük annyira érdekes lett volna, és alig tudtunk róluk valamit. Örültem a nemek egyenlőségének is, de egy csomó kérdésem maradt, mire lezárult a film.
Szóval lehet, be kéne szerezni a játékot, mert azt viszont abszolút elérte ez a történet, hogy érdekeljen, ki honnan jött, és hová tart. De jobban örültem volna, ha a filmből is kapok kicsit több választ.

Nem tudom, hogy mikor láttam először és, hogy hányszor láttam már ezt a filmet azóta, de még mindig örök kedvenc. Amikor először néztem nem nagyon ismertem a játékot – a családban volt, aki játszott vele, és úgyahogy nyomon követtem az eseményeket, de annyira nem érdekelt, meg a minimális angol nyelvtudás mellett érteni sem nagyon értettem-, így a film sem volt teljesen tiszta, hogy ki, mi, hol, mikor és miért? A látványvilág, a zene, a harcok, a karakterek, a seiyuuk munkája viszont nagyon is tetszettek. Egy valakit képtelen voltam csak megkedvelni a szereplőgárda közül, mégpedig Denzel-t. Teljesen mindegy hanyadjára nézem, valahogy nem szimpatikus a kölyök :/ Mindenki mást sikerült megkedvelni, csak őt nem.
Azóta a játékot is végigvittem – pcre még magyar nyelvű fordítása is volt, így értettem is, hogy miről szól-, és így a film is kerekebb lett. Szerintem ez egy jó folytatása/lezárása a játéknak.

Jópárszor kipörgettem a játékot (egyik kedvencem), viszont annak ismerete nélkül a film egy értelmezhetetlen katyvasz. :)
A történet kissé soványka, de egyébként rendben van az Advent children, látványilag és hangulatilag is jól passzol a játékhoz és nagyon jó kis kiegészítés hozzá. Karakterek terén csak a Kadaj gyerekkel volt problémám, nagyon irriitált valamiért. A másik kettő, a bőgőmasina Loz és a mindig csak hümmögő Yazoo sokkal szimpatikusabb volt.
Ami viszont nagyon nem tetszett, az az, hogy olyan lazán ugrálgattak a helyszínek között, mintha csak egyik kerületből motoroztak volna át a másikba. Amikor a fehér fákkal teli erdőben motorozik Cloud, akkor felvontam a szemöldökömet, mert a játékban emlékeim szerint az egy totál másik kontinensen volt, itt meg csak úgy átgurult. Meg a végén a Bahamutos harcnál, hogy Cludot már-már a sztratoszféráig repítik. Oké, hogy a fizika törvényei máshogy vonatkoznak minden anime karakterre, de ez egy kicsit már sok volt nekem. Bár nem is tudom, miért ez tűnt fel ennyire, mikor testnagyságú karddal és 3 méteres katanával vagdosnak benne ketté épületeket a fináléban. :D
Bahamut amúgy jól nézett ki, Sephiroth jelenetei mind nagyszerűek voltak és a zenék is hibátlanok.

Nem is tudom már, mikor láttam először. Valamikor régen. 2009? A mai napig az egyik kedvencem. Eleve imádom az FF7 világát, ebben plusz a CG is nagyon ott van. Mikor először néztem, nem ismertem a világot, a játékot, így másodszori nézés után értettem meg, hogy pontosan miről is szól. Igazából ahhoz képest, hogy mennyire összetett ez a világ, egész érthető film az előzmények ismerete nélkül is.

Csak a Crisis Core-ral játszottam, de szerintem ez sem volt elég ahhoz, hogy teljesen megértsem. Valami fogalmam volt róla, de sokszor nem voltam képben, mi történik pontosan, pedig alapjáraton ez az ötletes sci-fi-fantasy történet önmagában is élvezhető lenne.
Ettől függetlenül tetszett, kár lett volna kihagyni. Többször eszembe jutott a stílusában és témájában hasonló, jóval népszerűbb Arcane (2021–2024), amit én viszont nem szerettem.
Jól visszaadja a Final Fantasy univerzumot, így biztos, hogy akik ismerik és szeretik a játékot, azok élvezik ezt az alkotást is, még ha a 7. játék ismeretlen is. Sepiroth jelenetei itt is hatásosak: egy. . . stílusos gonosz, akit sokan nem tudunk „utálni” (aki ismeri a történetét, az akár sajnálhatja is). Jó, a már kínos anyakomplexusa itt is sokszor visszaköszönt, de hát rengetegen szenvedünk valamilyen mentális problémától.
Ahogyan a játékban, úgy itt is megfigyelhető a nagyvállalatok (jogos) kritikája, lásd. Shinra, ami kizsigereli, manipulálja és bábuként mozgatja az alkalmazottait, emellett nagyban felelős a bolygó tönkretételéért, ami ezért bosszút akar állni, mert „haragszik rá"- hogy a filmet idézzem. (A valóságban is bosszút áll: vízhiánnyal, klímaváltozással, földrengésekkel stb-vel).
A Crisis Core-ban többek között Cloud karakteríve, a történet befejezése is nagy hatással volt rám – na, ebből semmi nem érzékelhető a filmben, ami ráadásul elvileg ennek a folytatása lenne. Itt nem mozgatott meg bennem semmit.
Előbb játszottam az előzménytörténettel, így örültem, amikor megláttam az onnan való jeleneteket, és amikor Cloud Zack kardjánál beszélt.
Final Fantasy zenékben még nem csalódtam, szerencsére a játék OST-it is felhasználták, a semi-realistic pedig szépen öregedett.

U.i.: Ez az alkotás nem a műfaj, a történet stb. miatt igazi fantasy, hanem az összes karakter tökéletesen szép külseje miatt.

U.u.i.: Petíciót fogok indítani azért, hogy végre Genesis is szerepet kapjon valamelyik filmadaptációban. Hát milyen dolog ez, hogy úgy csinálnak, mintha nem is létezne?!

Egy nagyon jó, fordulatos kiegészítés a Final Fantasy VII-hez. A játékot is az egyik legjobb RPG-nek tartom történetszempontból, és a film egész jól folytatja, nagyszerű a látványvilág, a zene, a hangok. Igazi profi munka, mindenképp érdemes megtekinteni… de csak annak, akinek a játék is bejött.

Ez az a film, amit igazából csak az tud értékelni, aki otthonosan mozog a FF VII világában.
Megjelenítése nagyon szép, de a történetben elvesztem.
Nagyon sok karaktert mozgat, akikről fogalmam sincs, kicsodák.

Érdekes kis adalék a Final Fantasy 7 után. Valahogy a játék vége mindig hiányérzetet hagyott maga után: mi lett a hőseinkkel? spoiler
A matériákat ("kis", golyó alakú kristályok) kisebbnek képzeltem, olyan kis üveggolyó méretűnek, valahogy fura lenne, hogy valaki egy-egy fegyverbe beletol 6-8 darabot, vagy mennyit. Oké, túlméretezettek a fegyverek, de akkor is. :)
A grafika szép, bár anno, mikor beharangozták a film készítését, reméltem, hogy rajzfilmszerűbb lesz 3D-ben, kicsit felturbózva, de ugyanazzal a dizájnnal láthatjuk viszont a szereplőket, ahogy a játékban is szerepeltek. (Ezzel ellentétben egy realista, újratervezett világot láthatunk a filmben.) A másik, hogy sajnos tényleg ismerni kell az 1997-es játék történetét, hogy el tudjuk valahová helyezni a történetet és a karaktereket. A játék ismerete nélkül egy katyvasznak tűnhet az egész.

Furcsa volt a látványvilága, hogy egyszerre animés és egyszerre realista, ja, most már tudom, hogy az ilyet semi-realisticnek hívják. Nekem a zenéje jobban tetszett, mint a film.