Fenevad (2009–2009) 80% 2★

Nehezen barátkoztunk meg. Egészen a negyedik részig nem tudtam biztosan, hogy tetszik-e nekem ez a sorozat, abban se voltam biztos, hogy végig akarom-e nézni az első évadot úgy, hogy tudom, hogy nincs és nem is lesz folytatása, és nem éreztem magam meggyőzve arról sem, hogy Travis Fimmel képes lesz megszerettetni magát velem – de volt pár okom arra, hogy folytassam.

Egyrészt ott volt az a feszültség, amit a bizalom kérdése generál már a legelső résztől kezdve. Ha együtt dolgozol valakivel, muszáj megbíznod benne, mert anélkül egyszerűen nem lehet, és különösen igaz ez, ha beépített ügynök vagy, és emberek élete múlik az együttműködésen. Másoké és a sajátod is. Na de mi van akkor, ha a társak nem tudják, hogy mennyire bízhatnak egymásban? Nekem felpiszkálta az érdeklődésemet, hogy mikor és hogyan fogják ezt megoldani.

Másrészt meglehetősen kedvelem azt a fajta finom humort, ami átszeli a párbeszédeket és a jeleneteket. Nem harsány, nem szájbarágós, éppen csak annyi, amennyi csöppet oldja a feszültséget, mint ahogy a tejszín a kávéban a keserűséget. …amiben tutira nem 6 cukor van! ;)

Na és akkor természetesen ott volt Buddy, aki miatt elkezdtem nézni ezt az egészet, mert olvastam, hogy szerette ezt a szerepet és kíváncsi lettem, hogy miért. Nos, már tudom. =)
Barker egy cinikus, kiábrándult, ugyanakkor vérprofi FBI ügynök, aki nem riad vissza attól, hogy megszegje a szabályokat, és ezt világosan a tudtunkra is adja már a legelső részben. Kemény, nyers, de mégis szerethető figura. Láttunk már ilyet, nem is egyet. Mondhatnám, hogy tulajdonképpen semmi különös.
A figura igazi zsenialitása a beépített ügynökként felvett szerepekben van, mert az, ahogy Patrick minden egyes ilyen pici szerepben átalakul, egyszerűen bámulatos. Az összes többi filmjében egyetlen szerepe volt, és mindet el is hittem neki, de azokban (természetesen a Wong Foo kivételével) nem derült ki ilyen nyilvánvalóan, hogy milyen átváltozásokat tud produkálni: hogy képes teljesen megváltoztatni a hangját, a beszédét, a mozgását, az egész személyiségét és úgy kifordítani önmagát, amitől olyan érzésem támad, hogy ennek az embernek jelmezre sem lenne szüksége ahhoz, hogy idegroncs, háborús veterán hajléktalannak vagy akár cowboynak láttassa magát. És mindezt egy szempillantás alatt képes véghezvinni, hogy aztán a következő másodpercben, minden átmenet nélkül egyszercsak újra Barker legyen.
Hihetetlenül sokrétű ez a szerep, és biztos, hogy ez volt az, ami vonzotta benne. A kihívás, amit szerintem briliánsan oldott meg, hozzáadva azt is, hogy közben a valóságban az életéért küzdött.

(Azt azért meg kell jegyeznem, hogy NEM a szinkronizált verzióról beszélek. Megnéztem a kedvenc jeleneteimet szinkronnal is, és sajnos a szinkronhang nyomába sem ér az eredeti élménynek. Hiszem, hogy a tökéletes szinkronhoz a hangot adó embernek ugyanúgy el kell játszania a szerepet, mint a színésznek a vásznon, de ez jelen esetben nem sikerült. Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán nem is illik Patrickhez ez a hang, bár ez nyilván csak annak zavaró, aki ismeri az eredeti hangját.)

Egyébként, hogy magáról a történetről is mondjak valamit: ez egy ilyen szokványos, akciódús, izgalmas, nyomozós, FBI-os sorozat. A sok kis ügyön kívül egy nagyobb ügy vezet végig az egész évadon, aminek a megoldását nem lehet tudni egészen az utolsó részig. Az a félelmem, hogy nem fogok az első évad végére minden kérdésemre választ kapni, beigazolódótt ugyan, de érdekes módon ezek nem olyan horderejű kérdések, amikkel ne tudnék együtt élni.
Travis nem lett a kedvenc színészem, de Ellist megkedveltem a végére.
–
A pilotot még 2007 végén vették fel, aztán 2008 elején kapott zöld utat a produkció. Éppen akkor, amikor Patrick megtudta, hogy hasnyálmirigy rákja van. Szóval felhívta az A&E-t és elmondta nekik, hogy mi a helyzet, felkínálva a lehetőséget, hogy a körülményekre tekintettel kihátrálhassanak a közös munkából, de egyúttal elmondta azt is, hogy ő nagyon szeretné leforgatni az évadot, mert úgy érzi, hogy meg tudja csinálni. És az a csodálatosan emberséges dolog történt, hogy a produkció vezetői nem bontották fel a megállapodást, nem írták át a forgatókönyvet, hanem megvárták, hogyan reagál Patrick a kemoterápiára és amikor pár hónap múlva úgy tűnt, hogy a körülményekhez képest jól van, akkor nekiálltak és leforgatták az évadot. Buddy pedig mindent beleadott, hogy csilloghasson egy nagyot. Még egyszer, utoljára.