Félelmetes nap (2013) 71% 18★

Az elején nagyon jól összeszőtték az eseményeket az archív felvételekkel. Az egésznek adott egy minimalista stílust. Nem voltak fölösleg kitérők, oda nem illő semmitmondó párbeszédek. Ennek köszönhetően a menetidő is elég kurta lett, de ha azt vesszük a film alapjául szolgáló könyv is csak 4 napot ölel fel, szóval a vásznon se kaptunk többet. Ha dokumentumfilmként tekintek rá, akkor azt mondanám, oké, de így elég száraz lett és a címét sem értem. Ha már Parkland, miért nem az volt a fő helyszín? Miért nem az orvosok szemszögéből mutatták be az eseményeket? (és miért nem említették meg Jack Ruby-t?)
A végén lévő „kivel mi lett” összeállításnál is felszisszentem. miért hagyták ki Shanklint? Pont ő hozott meg egy olyan döntést, ami enyhén szólva befolyásolta a későbbi történéseket. Nem igazán sikerült rájönnöm, hogy mi volt az alkotók célja ezzel a filmmel (azt leszámítva, hogy a merénylet 50. évfordulójára gyorsan elő akartak hozakodni egy újabb Kennedy-s filmmel, amit más már hússzor elkészített).
Az biztos, hogy jó sok kérdést felvet a nézőben, pedig a látottak mintha pont olyan irányba mentek volna, hogy ez történt és kész. Pont. Ne firtassuk a többit.
6 csillagnál többet nem érdemel a szememben, de a szereplőket kivétel nélkül nagyon jól sikerült összeválogatni, ezért odanyomok egy gyenge 7-est.

Lapos. Önmagában is az kicsit, de a JKF után nézve nagyon.
Különböző érintett szereplőkön keresztül (titkosügynök, testőr, rezidens, valaki, aki készít egy filmet) akarja bemutatni a gyilkosság napját és az azt követő két nap eseményeit. De mindegyik nagyon felszínes marad, túl sokat akar és elveszik a fő csapásirány. Ami egyébként az eredeti cím alapján a Parkland kórház lenne, ahol Kennedy és Oswald is meghalt, de ha nem ez a cím, eszembe nem jutna, hogy ezt szánták a középpontnak. Szintén érdekes lehetett volna, hogy Oswald testvére és édesanyja van központban, de ez is nagyon kis vérszegény vonal lett. Számomra a legérdekesebb karakter Jackie volt, még annak ellenére is, hogy róla aztán egyáltalán nem akart szólni a film…
Kicsit olyan volt az egész, mintha inkább dokumentumfilmet akartak volna csinálni, de azt túl unalmasnak érezték, így inkább megpróbáltak valami „izgibbet”. Sajnos nem jött össze, pláne úgy, hogy nulla állásfoglalás van a filmben, pedig ott az a bizonyos felvétel (amit nem látunk), ami bizonyítja, hogy a fejlövést nem Oswald adta le.

Nem gondolom, hogy ez volna az a film, ami a legjobban nyúlt a témához. Volt benne fantázia, hogy az úgymond átlagemberek szemén keresztül lássuk ezt a talán az Amerikai Egyesült Államok számára legtraumatikusabb eseményt, de olyan szépen dagonyázott a giccsben meg a patriotizmusban, hogy egyszerre volt öröm és fájdalom is nézni.

Kapunk itt nagyon szívet masszírozó Zac Efron-t, műtőben összeeső Jackie Kennedy-t, gépkarabéllyal rohangáló keményfiú-ügynököket, akik akkor kemények, amikor már tök mindegy, de azért érezzük, hogy ők az elnök emberei. Szóval kijutott a jóból rendesen, csak hát minek. Ennél azért a JFK jóval izgalmasabb és érdekfeszítőbb volt, pedig annak a rendezői változata több, mint 3 óra, mégis remekül pörög jóformán végig. Míg itt a rendező sok mindenhez nyúlt, széttartó a narratíva, mégis nehézkesen pörög le az a 93 perc. Minden karakterből kapunk egy keveset, de jóformán senkiből sem eleget, hogy központivá váljon.

A gyász, a metaforikus országhalál és az elnök megmentésének sikertelensége, a kudarcok tartották egyben a filmet és kötötték össze a szereplőket….meg persze a giccs és patriotizmus.