Fekete telefon 2 (Fekete telefon 2.) (2025) 10

Black Phone 2
114' · amerikai · horror 18

Megint csörög a telefon…

A Blumhouse 2022-es horrorjának kirobbanó, világviszonylatban több mint 160 millió dollárt és elismerő kritikákat hozó sikerét követően a Universal Pictures egy újabb baljós sorozatot indít el a Fekete telefon 2 bemutatásával.

(forrás: UIP Duna)

angol · angol
magyar
angol · magyar

Szereplők

Mason ThamesFinney Shaw
Madeleine McGrawGwen Shaw
Ethan HawkePortyázó
Jeremy DaviesTerrence
Demián BichirArmando
Anna LoreHope
Arianna RivasMustang
Graham AbbeyKenneth
Maev BeatyBarbara
Miguel MoraErnesto

További szereplők

Kedvencelte 1

Várólistára tette 67


Kiemelt értékelések

BeL1eVe 

Meglátásom szerint Scott Derrickson-nak kiváló éve van. Bár igaz, hogy a The Gorge kissé elütött a stílusától, de egy baromi klasszul működő zsánerkavalkád lett, a Black Phone 2 pazar kedvcsinálóinál azonban azt éreztem, hogy egy ütősebb produktum lesz kilátásban. Furcsa mód meglehetősen ellentmondásossá váltak a kezdeti visszajelzések erről a műről. Ugyanis míg azok, akik látták néhány filmfesztiválon valóban oda voltak érte, addig a premier előtt pár nappal szállingózó kritikák igencsak bírálták (kedvencem az volt, hogy „Derrickson egy rossz rendező”, pffff lol, igen hogyne!). Látva a végeredményt pedig nemhogy nem csalódtam, de szerintem a Sinister óta a direktor legjobb mozija lett.

A 2021-es első résznél írtam is anno, hogy nekem inkább funkcionált thrillerként, mint horrorként. A folytatásra azonban zokszó nélkül rá lehet húzni a horror titulust, mivel markánsan megidézte a Rémálom az Elm utcában filmek esszenciáját, egy csipetnyi Ragyogás ízzel, és valami veszettül jól állt neki. Ráérősebben épült, misztikusabbá vált, de fenemód magával vitt a történet, érdekmozgató, régmúlt szálakat fűztek a korábbi eseményekhez, hangsúlyosabb lett a cselekmény, és rohadtul tetszett, hogy a Portyázó egy kvázi nagyobb fenyegetést közvetítő entitásként volt itt jelen, koherensen igazítva az elődhöz.

Derrickson már az elsőnél is nagyszerűen teremtette meg a ’70-es évekbeli korhűséget, hangulatot. Ennek a filmnek szintén egyetemes szerves részét képzi a kizsigerelő atmoszféra, ami már a frankó intronál rögvest meg is volt alapozva. A havas hegyvidéki helyszínekkel könnyen le lehet engem kenyerezni, itt is azonnal belekerültem, viszont a film egyértelműen legnagyobb ütőkártyája, az álomszekvenciák. A szemcsés, kopottas képi megjelenítéssel, az apró pattogó hangokkal társulva egy olyan zseniálisan kivitelezett, eszement nyomasztó, nyugtalanítóan paráztató hangulat indukálódott, mintha a VHS korszakba utaztam volna vissza. Könnyen lehet, hogy a rendezőt a V/H/S/85-beli részvétele inspirálhatta erre a megoldásra, egyszerűen elképesztően kreatív, a moziterem sötétje, hangtechnikája külön extra effortot adott hozzá. Nem is beszélve Atticus Derrickson brutál intenzív zenéjéről, ami valósággal rátapadt a látottakhoz.

Talán 1-2 mellékarcnál éreztem némi átlagosságot, de többségük kellő funkcióval látta el a cselekményt. Az előző felvonás főhőse, Finney baromi jól fejlődött, fizikailag több tekintélyt mutat, miközben a pincében ért traumái érthetően nem hagyják nyugodni. Mason Thames mondhatni egy fiatalabb Jared Padalecki-vé érett, remekül játszott.
A Portyázó figurája bár jóval később tűnt fel a vártnál, viszont a belépője rettenet hatásosra sikerült, és végig lehetett érzékelni kirívó erejét, jelenlétét. Ethan Hawke pedig ezúttal még jobban tudott lubickolni a maszk mögött, briliánsat nyújtott.
Aki viszont nálam egyértelműen vitt mindent, az Gwen. Már az első részben is nagyon megragadt a személyisége, itt merőben tovább élesítették a szabadszájúan őszinte, gyerekkori traumáival és képességével együtt élő, szuperszimpatikus lányt. A tesói kapocs közte és Finney közt jóval áthatóbb, Madeleine McGraw pedig fantasztikus beleéléssel hozza a karaktert, egy igazán fénylő jelenséggé nőtt a szememben, be is került a kedvenceim közé.

Szenzációsan véghezvitt folytatás, ami abszolút felülkerekedik az egyébként remek elődjén, és ami kiemelten aláhúzza a tényt, hogy Scott Derrickson egy rendkívüli stílusérzékkel megáldott horrordirektor. Számomra 2025 egyik legjobb filmje.

Roboraptor

Hiába készült a Fekete telefon 2 kétszer akkora költségvetésből, és próbáltak elmozdulni egy lényegesen másik stílusba, a végeredmény egy észrevehetően gyengébb és összecsapottabb mozi lett, nagy részben Derrickson lapos rendezése és Cargill hányaveti forgatókönyve okán. Abszolút nem egy rossz filmről van szó, de az érdekes alapötlet, Ethan Hawke és a többiek játéka, illetve a dermesztő atmoszféra mit sem ér, ha a végére addig húzzák a néző türelmét, hogy az izgalomnak és a terrornak is hűlt helye lesz. Ezt a holtat hagyhatták volna békében nyugodni.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2025/10/22/fekete-telefon-2-f…


Hasonló filmek címkék alapján