Fekete pont (2024) 85% 61★

A független filmkészítés nem könnyű itthon manapság, ezért a készítők törekvéseit abszolút értékelem, ahogy azt is, hogy egy égető problémával (oktatás) foglalkoznak. Mészöly Anna igazán megkapó ebben a szerepben, a karakterét és a játékát is nagyon szerettem. Olyannyira, hogy szerintem még jobb is, mint a német Tanári szoba főszereplője, aki lényegében hasonló személyiséget játszik egy hasonló környezetben. Ami ezen túl van, nem annyira meggyőző.

A főhős tanárnőn kívül a szereplők nem elég árnyaltak, a kevés bevetett szimbólum nagyon szájbarágós spoiler, a társadalomkép torz, kb. mintha Vona Gábort hallgatnánk a passzív, cinikus magyar „néplélekről”. Meglepett, hogy bár a rendező kemény ellenzéki hangú interjúkat adott, magában a filmben alig van direkt politikai utalás vagy olyasmi, aminek alapján azonosíthatnánk, hol és mikor játszódik ez a film. Az egyedüli alkalom, amikor mégis aktualizálnak, teljesen váratlan és megalapozatlan spoiler. Annak a megoldásnak, hogy nem kötik feltűnően térhez és időhöz a cselekményt, talán az volt a célja, hogy szemléltessék: minden ugyanolyan a hazai oktatásban, mint mondjuk 40 évvel ezelőtt. Ez a megoldás azonban nagyon könnyen visszaüthet, mert így egyrészt nehezebb kapcsolódni a történethez (hiszen azért mégsem minden ugyanaz), másrészt nem kerül minden probléma terítékre.

Mik ezek a problémák, amiket boncolgat a film? Ez azért lehet központi kérdés, mert a történet nem annyira érdekes, a Fekete pont inkább egyfajta lajstroma a hazai oktatás gondjainak. Ezek között vannak telitalálatok és kihagyott ziccerek: az autoriter módszerek, az érdektelen tényanyag magolására épülő tananyag, a merev tanrend, az ellenállást letörő intézményrendszer szépen megkapják a magukét, ellenben a technika által generált feszültségekről (okostelefonok) nincs semmi, a cigányság integrációja egyáltalán nem jelenik meg, a bullying csak nagyon homályosan, a vagyoni és osztálykülönbségek pedig csak egyetlen alkalommal. Nincs egyházkritika (hit- és erkölcstan stb.), az iskolát is érintő militarizáció és migránsozós kampány hatásaival nem szembesülünk, szóval lehetne még ezeket sorolni. Persze nem kell mindent szóba hozni, de ha egyszer láthatóan ez volt a célja a rendezésnek, akkor ne maradjanak meg a langyos vízben.

Úgy érzem, az nyomta rá a bélyegét erre a filmre, hogy ezekről a kérdésekről nincs érdemi társadalmi párbeszéd, ezért a Fekete pont egyfajta segélykiáltás akart lenni. Kell kiáltani, de azért ne felejtsék el közben jól megcsinálni a filmet.

Azt is érdemes lehet felvetni, hogy ez az egész elgondolás feltűnően hasonlít a Tanári szobára, egyes alaphelyzetek és történetszálak egyenesen koppintásnak tűntek, bár lehet, hogy csak véletlen egybeesés.

Emlékezzünk meg végül az iskola udvarára bemerészkedő kóbor cirmosról is, akit szintén bedarál az oktatási gépezet. RIP cirmi.

Remek kritika: https://merce.hu/2024/09/10/a-tehetetlenseg-mozija/ Ez a film a hazai konzervatív és a jobbra tolódott liberális értelmiség világképét tükrözi.

Szerettem is meg nem is. Nem szeretnék e ponton komolyabb elemzésbe belemenni, csak a hirtelen, nézői benyomásaimat rögzíteni: ez a film zseniális jelenetek, fantasztikus dialógusok sorát tartalmazza. Értem, hogy alkotói koncepció volt az, hogy ezek nem építenek fel lineárisan egy történetet, de sajnos az volt az érzésem, hogy szétesik a film szerkezete. Emellett is számos olyan pont volt, ahol úgy éreztem, hogy nem jól van megírva – egyszerűen azért, mert nem volt reális, egy ennyire realista filmben. (csak egy spoilermentes példa, hogy a főszereplő gyerek anyja meg sem jelenik az évnyitó után az egész filmben, pedig alap dolog lenne, hogy hozzá fordul az osztályfőnök) A főszereplők nem tudták áttörni az empátiafalamat, hogy érzelmileg bevonjon a film hasonló okokból. Ezt tartom a gyenge pontjának, de ennyit a negatívumokról.

Borzasztóan tehetségesnek tartok egytől egyig mindenkit, akik ezen a filmen dolgoztak. A gyerekszínészektől a rendezőig. Gratulálok az elismerésekhez, és remélem, hogy látunk majd még hasonlókat, akár bevállalósabban is, hiszen a téma szinte kifogyhatatlan, teljességgel kibeszéletlen, és rettentő fontos. Lehet, hogy a hype hatott rám is, ezért helyeztem túl magasra a lécet.

Egyszerre imádtam és fájt nagyon.

Mindenkinek ajánlom!

Ez a film tavalyi német Tanári szoba hazai megfelelője. Számos utalás is van rá, az alapfelállás is nagyon hasonló. A fő különbség, hogy míg előbbi arról szól, hogyan kellene csinálni, ez arról szól, nem lehet csinálni. Könnyen átélhető magyarságélmény, aminek igazi tragédiája az időtlensége.

Nagyon szerettem, és nagyon fájt. Nagyon meggyomrozott Palkó sorsa. És belegondoltam abba, hogy a külföldiek mennyire nem érthetik, vagy gondolhatják komolyan, hogy itthon ez zajlik az iskolákban… ebből a székből elég szomorú ezt nézni. Bárcsak lehetne javítani a helyzeten valahogyan…

Tehetetlenség és düh. Ez a két érzelem tajtékzik most bennem. Bárcsak lenne valami az én kezemben.