Fekete pont (2024) 87% 22★

A független filmkészítés nem könnyű itthon manapság, ezért a készítők törekvéseit abszolút értékelem, ahogy azt is, hogy egy égető problémával (oktatás) foglalkoznak. Mészöly Anna igazán megkapó ebben a szerepben, a karakterét és a játékát is nagyon szerettem. Olyannyira, hogy szerintem még jobb is, mint a német Tanári szoba főszereplője, aki lényegében hasonló személyiséget játszik egy hasonló környezetben. Ami ezen túl van, nem annyira meggyőző.

A főhős tanárnőn kívül a szereplők nem elég árnyaltak, a kevés bevetett szimbólum nagyon szájbarágós spoiler, a társadalomkép torz, kb. mintha Vona Gábort hallgatnánk a passzív, cinikus magyar „néplélekről”. Meglepett, hogy bár a rendező kemény ellenzéki hangú interjúkat adott, magában a filmben alig van direkt politikai utalás vagy olyasmi, aminek alapján azonosíthatnánk, hol és mikor játszódik ez a film. Az egyedüli alkalom, amikor mégis aktualizálnak, teljesen váratlan és megalapozatlan spoiler. Annak a megoldásnak, hogy nem kötik feltűnően térhez és időhöz a cselekményt, talán az volt a célja, hogy szemléltessék: minden ugyanolyan a hazai oktatásban, mint mondjuk 40 évvel ezelőtt. Ez a megoldás azonban nagyon könnyen visszaüthet, mert így egyrészt nehezebb kapcsolódni a történethez (hiszen azért mégsem minden ugyanaz), másrészt nem kerül minden probléma terítékre.

Mik ezek a problémák, amiket boncolgat a film? Ez azért lehet központi kérdés, mert a történet nem annyira érdekes, a Fekete pont inkább egyfajta lajstroma a hazai oktatás gondjainak. Ezek között vannak telitalálatok és kihagyott ziccerek: az autoriter módszerek, az érdektelen tényanyag magolására épülő tananyag, a merev tanrend, az ellenállást letörő intézményrendszer szépen megkapják a magukét, ellenben a technika által generált feszültségekről (okostelefonok) nincs semmi, a cigányság integrációja egyáltalán nem jelenik meg, a bullying csak nagyon homályosan, a vagyoni és osztálykülönbségek pedig csak egyetlen alkalommal. Nincs egyházkritika (hit- és erkölcstan stb.), az iskolát is érintő militarizáció és migránsozós kampány hatásaival nem szembesülünk, szóval lehetne még ezeket sorolni. Persze nem kell mindent szóba hozni, de ha egyszer láthatóan ez volt a célja a rendezésnek, akkor ne maradjanak meg a langyos vízben.

Úgy érzem, az nyomta rá a bélyegét erre a filmre, hogy ezekről a kérdésekről nincs érdemi társadalmi párbeszéd, ezért a Fekete pont egyfajta segélykiáltás akart lenni. Kell kiáltani, de azért ne felejtsék el közben jól megcsinálni a filmet.

Azt is érdemes lehet felvetni, hogy ez az egész elgondolás feltűnően hasonlít a Tanári szobára, egyes alaphelyzetek és történetszálak egyenesen koppintásnak tűntek, bár lehet, hogy csak véletlen egybeesés.

Emlékezzünk meg végül az iskola udvarára bemerészkedő kóbor cirmosról is, akit szintén bedarál az oktatási gépezet. RIP cirmi.

Remek kritika: https://merce.hu/2024/09/10/a-tehetetlenseg-mozija/ Ez a film a hazai konzervatív és a jobbra tolódott liberális értelmiség világképét, közhelyes és életidegen társadalomfelfogását tükrözi.

Mindenkinek ajánlom!

Egyszerre imádtam és fájt nagyon.