A film a hatvanas évek fiataljairól szól, az akkori 18 évesekről, akik – mint minden időszak felnövekvő generációja – a pályaválasztás felelősségével, a nemzedéki kérdés problémáival és a szerelem zsongító érzésével, nem utolsósorban pedig az emiatti érzelmi viharok gondjaival vannak elfoglalva.… [tovább]
Kedvencelte 2
Várólistára tette 29
Kiemelt értékelések
balagesh
2 hozzászólás
Olvasom a Wikin: „Az Ezek a fiatalok naiv, banális története szóra sem érdemes.” Ezt azért enyhén túlzásnak tartom. Méghozzá azért, mert nem csupán a zenék megmutatásához kellett ürügy, hanem a cél sokkal inkább a fiatalok lelkiállapotának, gondolkodásának a bemutatása lehetett. Koroknai Laci figurája bámulatos. Ő a normalitás, a jófiú, az átlagos, nem kiugróan tehetséges, nem kiugróan eleresztett, de azért mégiscsak a polgári kultúra továbbéléséhez tartozó kör tagja. Kívülről elitnek tűnhet ő is, miközben számára az elit az Illés… Egészen sokkoló, ahogy ő és Kolos a jövőről, illetve saját helyzetükről beszélnek. Hogy mit remélhetnek, mire számítanak az élettől. Nagyon jól elkapták néhány jelenetben a fájdalmas és saját maga számára is teljesen világos kívülállását, amely elég jellemző tinédzserérzés. A coolsági láncolatban állandóan felfelé ácsingózni… Amikor a forgatásra beengedik, ahol mindenki sürög-forog, már-már unottan melózik, ő meg bámul, vár a sorára, próbál komoly, egyszerre laza maradni…
A filmet természetesen a zenék viszik, illetve bennük a fiatalság ereje. Az a helyzet, hogy a fiatalok önmaguk természetességében coolak. Erre talán Szörényi Leventénél nincs sokkal jobb példa: itt még ő is menőnek tud látszani. A felnőtt állapot fénytörései mások.
Az Omegával énekli Koncz Zsuzsa az Ez az a ház-at. Meglepődtem, micsoda vadság süt a mozgásából. [[https://www.youtube.com/watch…]] Ezek a dalok többnyire ártatlanok, az elégedetlenség nagyon esztetizálva van bennük, talán ezért is kiemelkedő ez az alakítás.
Szóval ezek nem csak dalok egymás után vágva – ez egy film, amiben ott van a korosztályos élmény, a jól öltözött kezicsókolomozásban, a fenomenálisan képzett zenészek látszólagos lazaságában, és persze a többség számára a nagybetűs élet beköszönte előtti, szorongással teli életélvezetben.
