Ember a magasban (2008) 83% 20★

Szerintem nem normális dolog minden biztosítás nélkül a felhők között járkálni. Értem a belső késztetést, de az egot és a szenzációt, kitűnési vágyat is… Számomra nem szimpatikus, és a megszállottsága sem, no meg a cél szentesíti az eszközt sem.
Ám ezzel együtt is fantasztikus teljesítmény, amit véghezvitt, ezt elismerem ezerrel, és átérzem a magas adta szabadságérzetet is, a felülemelkedem a hétköznapiságont is… Mégis kicsit azért sajnálom, hogy ez kell neki ahhoz, hogy embernek érezze magát, a határainak a feszegetése.

Nemrég megnéztem a játékfilmet, ezért kíváncsi lettem az igazi történetre. A doku tulajdonképpen kicsit szűkebb térben mozog, mint a játékfilm, kevesebbet foglalkozik Petit eredetével, motivációival.
Nekem kissé zavaros volt, ahogy elmondták a sétát megelőző órákat, amikor az egyik felső emeleten rejtőztek. Mint amikor valaki belebonyolódik a hazugságba. Volt egy olyan érzésem, hogy a valóságban nem így történt minden. Vagy csak a vágásnál szúrták el.
A film nem hozta hozzám közelebb Petit személyiségét, sőt. Elég ellenszenves, monomániás figura. Pl: rögtön az akció után lefekszik az első szembe jövő rajongójával, miközben ott van a barátnője, aki segítette is az akcióban.
Reméltem, hogy valami képet kapok arról, hogy tulajdonképpen miből is finanszírozta ezeket a vállalkozásokat, hisz mindkét film szerint csak az utcai mutatványokból voltak bevételei. Ehhez képest repülővel beutazta a fél világot (egy évvel korábban Sydney-ben volt egy akciója), majd New York, helikopteres felderítés, maga a felszerelés sem volt olcsó, szóval nem fogom, miből futotta erre.
Nagy hiányossága a sztorinak, hogy nincsenek a sétáról mozgóképek. Ez azért is érthetetlen, mert otthon, a mezőn gyakorlásról készültek filmek, ehhez képest pont a fő attrakciónál nem gondoltak a dokumentálásra.

Érdekes film volt a WTC meghódításáról. Előtte nem hallottam Petit-ről.
Kicsit olyan érzésem volt, mint annál az embernél, aki mindenhova felmászik. Bár illegális amit csinál, ez kell neki ahhoz, hogy teljes ember legyen.
Egyedül a szerkesztését nem értem, eléggé csapongó, néhol nehéz volt követni, hogy most éppen melyik fázisnál járunk.
Ne próbáljátok utána csinálni.

Csalóka egy film; az eleje egészen unalmas volt, már-már vontatott, aztán egyszer csak történt valami, ami nem csak rátapasztott a monitorra, hanem a történet részévé is tett. Látni Philippe Petit-t a kifeszített drótkötélen, egyszerűen… nem is tudom… nincsenek rá szavak. Az atmoszféra, amit teremtett, valami eszméletlen, jól mondta Annie: extázis.
A vége nagy pofon a barátságra tekintve; egy álom, ha beteljesül, ha megvalósul, új élet kezdődik, új álmokkal, új célokkal – és lerohad körülöttünk minden, és mindenki, ami / aki az előző álomhoz tartozott. Ez valahol egészen szörnyű, de közben meg ott az elért álom, ugye.
Félelmetes és gyönyörű, hogy ilyen emberek élnek köztünk, akiket ennyire hajt a vágy, hogy céljaikat elérjék.
Apró dolognak látszik: sétálni a kötélen. De mi minden van emögött a látszólagos egyszerűség mögött… édes istenem.
Minden elismerésem, Philippe Petit.

Hű, nagyon várom a Zemekis filmet!!!