A film célja, hogy az interenetes zaklatásokat csökkentsék, valamint a zaklatottak tudják kezelni a helyzetet, maradjanak erősek, és semmit ne csináljanak meggondolatlanul.
A film főszereplője, Taylor Hilldridge 17 éves tinédzser napjait mutatja be. Taylor születésnapjára egy laptopot… [tovább]
A mondanivalója jó, ahogy minden hasonló filmnek is, de spoiler.
Nem tudom, miért nem törölte le magát az oldalról már a legelején, inkább nézte, ahogy szétesik minden körülötte.
A gimis amerikai filmek meg általában idegesítenek, mindig van a menő, beszólogatós banda, spoiler meg a lúzerek. Emiatt kénytelen vagyok levonni három csillagot. (Meg hát néha számomra furcsa volt pár dolog.)
Viszont alapjáraton tetszett, át tudtam érezni az egészet, és szerintem minden iskolában foglalkozni kellene a „sima” és az internetes bántalmazással is, mert sokszor nem gondolnak bele a következményekbe az emberek, főleg a gyerekek.
A film egy középiskolás lány, Taylor Hilldridge történetét meséli el, aki egy új laptop és egy közösségi oldal regisztrációja után az online zaklatás céltáblájává válik. Az egyre súlyosbodó helyzet végül öngyilkossági kísérlethez vezet, amit követően édesanyjával próbálják megérteni és kezelni a történteket.
A film célja nemcsak a figyelemfelhívás, hanem az is, hogy kapaszkodót nyújtson azoknak, akik hasonló helyzetbe kerülnek. Ez az üzenet különösen aktuális – az online tér sokak számára mára nem a kapcsolódás, hanem a kiközösítés színtere lett. Bár a történet klasszikus amerikai környezetben játszódik, a problémák, amelyeket bemutat, egyetemesek és sajnos nagyon is valóságosak.
Személy szerint megrázónak találtam, ahogy a film végigkövette Taylor leépülését – nem túlzóan, hanem éppen annyira nyersen, hogy elgondolkodtató legyen. Ugyanakkor vizuálisan és technikailag nem hagyott mély nyomot bennem: a kivitelezés gyenge volt, és ez sajnos rontott az összhatáson. Mindezek ellenére fontos filmnek tartom, főleg fiatalok és szülők számára – mert egy őszinte párbeszédet indíthat el arról, hogyan védhetjük meg magunkat és egymást az online világban.
Nagyon tetszett, ahogy a csoportos terápia alkalmával az orvos nem próbálta meg elbagatellizálni a történteket, nem buzdította arra a fiatalokat, hogy engedjék el a történteket, hiszen ez „csupán csak az interneten történik, és nem a való életben”, hanem meghallgatta, és hasznos tanáccsal látta el őket.
