Éjjel-nappal jazz (1941) 1★
Szereposztás
| James Stewart | James Hamilton "Jimmy" Haskell |
|---|---|
| Paulette Goddard | Molly McCorkle |
| Charles Winninger | Charles "C.J." Haskell |
| Mary Gordon | McCorkle mama |
| Horace Heidt | önmaga |
Várólistára tette 2
Kiemelt értékelések
Ugyan klasszikus amerikai musicalfilmekről diskurálva jellemzően két-három címnél megállunk, mondván: ezek adják a műfaj esszenciáját, valójában a musical mozik nagy slágerdarabjai voltak az amerikai filmgyártásnak, és a pezsgő swingkorszakban, a big bandek aranykorában valóságos koncentrátumaiként működtek a nagybetűs szórakozásnak: komédia, szép nők, fergeteges, elsősorban tánctermi előadásokra szánt zene, románc – ennyi kellett nemcsak a sikerhez, hanem a modern szórakozásra vágyó közönség minden lehetséges úton-módon történő megszólításához.
A magyarul Éjjel-nappal jazz címre keresztelt, egyébként a sztori eredetét adó rádióműsor címéhez hűen eredetileg Pot o' Gold egy olyan félreértésekre, a Rómeó és Júlia-tragédiamentes feldolgozására épülő darab, ami ma is száz százalékban megállja a helyét. Humora egyszerű és kissé banális, láttuk-hallottuk az egész szituációt elölről és hátulról is százszor, mégis szívesen vesszük fel újra a fonalat. Esetében a fő vonzerő James Stewart és Paulette Goddard, illetve az a könnyedség, amit az Ének az esőben még igen, de például a West Side Story már egyáltalán nem tud felmutatni…
Könnyedség alatt értsük azt, hogy amíg a West Side Story a maga epikus történetmesélésében és egész volumenében túlnőtte a musicalt, mint szórakoztató műfajt (hosszú, precíz, kevert műfajú sztori, szimfonikus háttér és elképesztő koreográfiák hada alkotja), addig az Éjjel-nappal jazz hozzá képest tényleg olyan, mint egy péntek esti táncmulatság. Viszonylag rövid, a zenét Horace Heidt big bandje szolgáltatja, egyébként mindössze 5-6 eléggé fülbemászó vidám, komolytalan táncslágert. Műfajilag sincs benne semmi veszélyes, néhány önfeledt poénos fordulat után végül kikeveredik a képletből a szerelem, szóval ez tényleg az a Rómeó és Júlia-feldolgozás, ahol nem kell tartanunk a közelgő tragédiáktól, meg a nagy drámáktól.
A mozi természetesen fekete-fehérben forgott, de nagyon jól sikerült utólag színezett kópiák találhatóak a neten, ajánlom őket mindenki figyelmébe!
Világmegváltó szándék és komolyabb művészeti ambíciók nélkül készült musical, csakis a néző szórakoztatására. A színészek ügyesek és szerethetőek, a sztori rendben van, a zene fenséges. Ezúton is ajánlom bárkinek!
