Rocktábor (Rocktábor 1.) (2008) 73% 260★

Túlságosan elfogult vagyok ezzel a filmmel. Nagyon, nagyon, nagyon. Most, sokadjára nézve rájöttem, mennyire jól átadja a logikai bakik ellenére a zene szeretetét, és azt, hogy a fiatalok mennyire elkeseredetten keresik önmagukat, még ha sokszor nem is ilyen nyilvánvalóan vagy látszólagosan. Nem tagadás, hogy vannak benne nagyon hatásvadász jelenetek, mégis valahogy mindig túl tudok rajtuk lépni, és így ötvenedjére is ugyanúgy imádom. A Jonas Brothers és Demi pedig a leghabosabb hab a tortán egy nagy kanálnyi nutellával. Számomra megunhatatlan.

Az ok amiért ennyire elfogult vagyok vele szemben, az az, hogy kiskorom egyik meghatározó filmje volt, amit bármikor és bárhol megnéztem, nem érdekelve, hogy már jó párszor láttam, hiszen minden egyes alkalommal visszaadja ugyanazt a hangulatot, mintha most nézném először.
A dalok, a koreográfiák, és maga a zene iránti szeretet az, ami miatt mindig szeretni fogom ezt a filmet.

A zenék jók, de így visszanézve mennyire bénák voltak akkor a színészek, főleg Jonas-ék.

Éljen a Jonas Brothers!!!!! xD

Ez volt az a film, amit otthon megnéztem vagy hússzor, de senkinek be nem vallottam volna, hogy szeretem.

Az az igazság, hogy nem tudom nem szeretni ezt a filmet. Kb 10 éves lehettem, amikor először láttam, és már akkor nagyon szerettem. Mondjuk hozzá kell tenni, hogy az összes szereplő nagy kedvencem volt akkoriban (és ha őszinte akarok lenni, még most is). El sem hiszem, hogy már ilyen régi ez a film. Persze, persze semmi meglepő nincs a történetben, és ez is csak egy szokásos tinifilm, viszont mégis imádom. Nagyon tetszett mindig az alapötlet, hogy egy zenei táborban játszódik (és még mindig arra a kérdésre várom a választ, hogy Nálunk ilyen miért nincs?). Szeretem a zenéket. Büszkeséggel tölt el, hogy már vagy 5 éve nem láttam a filmet, de szinte mindegyik dalnak tudtam a szövegét. Tehát ha ebben a Disney korszakban nőttél fel, akkor többször is újranézős. Lehet, hogy az idő elteltével már nem hozza teljesen ugyanazt az élményt, de mindig jó lesz nosztalgiázni egy kicsit.

Szerintem én ezt annak idején nem láttam, de iagzából nem bánom, most sem volt annyira nagy hatással rám. Egy-két szám tetszett benne, de egyébként a sztori az már-már túlságosan klisés, tele logikai hibákkal. Azért egy nyugis kikapcsolódásra jó, nem kell rajta sokat gondolkodni.

Az egyik kedvenc zenés filmem, jó volt újra nézni♥

Régen odavoltam Nick Jonasért, ez a rajongásom még a második résznél fejlődött ki úgy igazán.
Igen, akkoriban még ezt a filmet is imádtam. Most viszont a barátnőmmel néztem meg, jót nevettünk rajta, és szinte mindent kritizáltunk. :D

Kellemes limonádé, kamaszoknak/tiniknek célozva.
Anno maga a film tetszett, legelőször még a nagy mánia elhatalmasodása előtt láttam, aztán meg baromira elkezdett taszítani, mert akkoriban minden kiscsaj sulitáskájáról, tanszeréről a Camp Rock szereplők képe vigyorgott vissza… Legalább annyira idegesített, mint a Hannah Montana-mánia… :S
Demi Lovato nálam simán vetekszik Kristen Stewart-tal a legidegesítőbb színésznő evör kategóriában… Az az idióta vigyorgása, miközben látszik mind a 32 foga… Szörnyű… Az értelem meg legalább annyira süt róla, mint Kristen-ről…
Azt viszont mai napig nem sikerült megértenem, hogy hol itt a „rock”…