A rendező egyik korábbi alkotásából ismert hentes kiszabadul a börtönből. A férfit egy fiú meggyilkolásáért ítélték el, akiről azt gyanította, hogy molesztálja a fogyatékos lányát. A férfi új életet akar kezdeni, de ez nem könnyű, mert sehol se kap munkát. Lille egyik elővárosában lakik terhes… [tovább]
Egy mindenki ellen (1998) 16★
Képek 4
Szereplők
Kedvencelte 3
Várólistára tette 18
Kiemelt értékelések
A Lóhús (1991) folytatása. Nyomasztó hangulatú alkotás, mely nem enged fellélegezni, nézése közben olyan érzés fogja el az embert, mintha egy óceán mélyén lenne. A feszültségteremtés rendkívül erősspoiler. A „főhős” fejében játszódó monológok nagyban hozzásegítenek minket, hogy az ő nézőpontján keresztül szemléljük az eseményeket.
Kell hozzá egy lelkiállapot, hogy nekiüljünk és elmerüljünk benne.
Gaspar Noé 1991-es Carne rövidfilmjének effektív egészestés folytatása. Vannak benne hatásosan megbotránkoztató képsorok, és az olykor hirtelen vágásokat a hanghatásokkal akárcsak az előbb említett munkájánál itt is ügyesen alkalmazza, de a tengernyi belső monologizálás, gyakran önmagát ismételgetve a végére nagyon kimerítő volt nekem. A karakter szempontjából valahol érthető, de tényleg sok ebben a 80+ percben. Ráadásul több ponton is be lehetett volna fejezni ezt a történetet. A visszaszámlálásnál induló végkifejlet az első zárópontnál (az ágyon fekve) nagyon nem jött volna be, a második (az ágyon ülve) briliáns lett volna, a tényleges befejezéssel (az ablaknál) viszont megint nem tudtam azonosulni.
A rövidfilmmel egybevetve vállalható, túltolt darab, erős momentumokkal, Noé karrierindítójának igazából ideális volt annak idején.