Az Utópia című munkájáról ismert Morus kora a XVI. század közepének Angliája elevenedik meg ebben az Oscar-esővel díjazott filmben, amelynek középpontjában Morus Tamás és VIII. Henrik konfliktusa áll: Morus ellenzi a király válását, s ezért az életével fizet.
Egy ember az örökkévalóságnak (1966) 16★
Szereposztás
Kedvencelte 2
Várólistára tette 37
Kiemelt értékelések
Ms_Mississippi
Sokféle feldolgozásban olvastam/láttam már a történetet, úgy ámblokk rengeteg történetet VIII. Henrik udvaráról, de Mórus Tamás történetét még nem az ő szemszögéből.
Kicsit, olyan mint a Wolf Hall kifordított változata, itt Cromwell és Wolsey a visszataszító és gonosz figura, míg Mórus a hős, és még amin meglepődtem, hogy Norfolk is pozitív. Nem véletlenül hoztam szóba a Wolf Hallt, ugyanis az ottani Cromwell körülbelül az itteni Mórusnak felel meg, mind a két karakter végtelenül jó szándékú, csendes, okos humorral válaszol a körülötte lévők agressziójára. Biztos vagyok benne, hogy Mark Rylance látta ezt a filmet és lesett is valamennyit Paul Scofield alakításából, mert a színészi játékuk is nagyon hasonlít.
A sztori érdekessége még, hogy az új szemszög miatt máshova került a fókusz, így például Boleyn Anna csak egy kameó erejéig jelenik meg, maga Henrik is keveset szerepel, de annál emlékezetesebb. Piszok jól megfogták a figurát, csapong a témák között, a kedélye állandóan hullámzik, kifejezetten félelmetes figura lett.
A fókusz Móruson és a családján van, illetve a király körüli embereken. Érdekes volt Norfolkot pozitív figuraként látni, tetszett, hogy megmaradt a heves temperamentuma és az agresszív természete, mégis teljesen más megvilágításba helyezik, mint a legtöbb ábrázolásán. Ennek utána is akarok nézni, ha tényleg barátok voltak nagyon különös páros lehettek, a tudós Mórus és a herceg, aki büszke volt arra, hogy nem olvasta a Bibliát.
A filmen már látszik a kora, de engem így is elvarázsolt, a színes ruhákkal és a díszletekkel.
