Édes Anna (2013) 72% 5★

Nem (igazán) néztem utána az előadásnak, csak fejest ugrottam beléje, szóval, meglepődtem, hogy ez egy ilyen adaptáció. Modernizált is, meg nem is. A múlt keveredett a jelennel, ami számomra szokatlan volt, különösen, mivel nem nagyon tudtam így bizonyos karakterek viselkedését „belőni”. A végén alapvetően úgy éreztem, jobbat tett volna neki, ha egy az egyben átpakolják napjainkba, csak akkor meg a történet alapja, magja, csírája lett volna – eléggé – megmásítva. (Női-, illetve cselédsors.) De (!) valószínűleg ki lehetett volna találni valamit erre, úgyhogy én most azért vontam le végül egy csillagot, mert ezt így gondolom.
A színészi játék – a legtöbbször – tetszett. Csankó Zoltánt, és az ő jeleneteit végig nagyon szerettem, olyan kis természetes volt az egész. A női karakterek szintén piszok jók voltak. Rettenetesen irritáltak, az összeset bele tudtam volna fojtani egy kanál vízbe, úgyhogy jár az elismerés. (És, nyilván, ők is nagyon természetesre, igazira sikeredtek, szipi-szuper!)
És akkor most jöjjön az is-is. Főhősnőnk, Anna. (Törőcsik Franciska) Alapvetően ő is tetszett, de nála kevésbé éreztem zsigerinek a játékot, illetve, már-már túl gyerekesnek (?) hatott, ahhoz képest, mint amit elvártam volna. Meg voltak jelenetei ahol… Nem is tudom. Megmozdult bennem a kisördög, hogyha ezt a rendezést rám bízzák, netán kikérnék a véleményemet, akkor kicsit máshogy oldottam volna meg. A „tordulás” viszont elképesztően jó lett, meg alatta az a szörnyűséges techno zene… Hű. Az ütött nagyot. Kiváló ötlet volt!
És akkor a végére hagytam Jancsit. Öhm… Nem tudom. Próbálok a saját preferenciáimtól elvonatkoztatni (ami nehéz), de… Úgy azért működőképes. Más kérdés, hogy személy szerint nekem abszolút nem volt „bugyicsusszantós hím”, ellenkezőleg. Ezen a típuson / korosztályon én még csak el sem gondolkozom, nézek át rajtuk, mint az ablaküvegen… Az idősebb pasik sokkal jobbak voltak, de neki még érnie kell. (Majd, ha kiöregszik az ilyen nyálas ficsúr szerepekből, még jó is lehet… :'D)

Szóval, összességében mondva érdekes tálalása ez Kosztolányi klasszikusának / kötelezőjének, ami biztosan izgalmas élmény lehetett annak idején színpadon. Egyébiránt meg merem kockáztatni, hogy ez a verzió a mai gimiseknek talán egy halovány fokkal még emészthetőbb is lenne, mint a Törőcsik Mari féle. Hmm.