A Pál utcai fiúk (2016) 17

Közös gondolkodásunk és közbeszédünk része lett a grund, amely a miénk, ahogy Dés-Geszti csupa érzelem, csupa dallam betétdalában éneklik a szereplők. Mindnyájan emlékezünk az einstandolásra, amikor a vörösinges Pásztorok elrabolják Nemecsek kedvenc üveggolyóit, emlékezünk a gittegyletre, a… [tovább]

Képek 8

Szereposztás

Fesztbaum BélaRácz tanár úr
Vecsei H. MiklósNemecsek Ernő
Csapó AttilaGeréb
Király DánielCsónakos
Tóth AndrásKolnay
Zoltán ÁronBarabás
Wunderlich JózsefBoka János
Ember MárkAz idősebb Pásztor
Medveczky BalázsCsele
Kovács OlivérLeszik

További szereplők

Kedvencelte 13

Várólistára tette 36


Kiemelt értékelések

namelesshaker 

Mikor először láttam azonnal megvettem a cd-t és nem volt olyan nap,hogy ne bömbölt volna a lejátszóból a lemez. De az 50 h gyakorlatom alatt a vígben sokszor láttam spoiler és ennyi idő kellett hozzá,hogy nem az,hogy megutáltam csak a lelkesedésem már nagyon lesülyedt íránta. De természetesen minden egyes előadásban érezni lehetett mennyire modern mégis hozzta a regény erős hangulatát. Wunderlich és Medveczky is my firts crush forever and ever xD.

vanilka_lilka 

Mind tudjuk, hogy az értékelésem nem a „színházi felvételnek” szól, hanem talán a darabnak, a filmnek, a könyvnek egyben és mindennek, amit kaptam általa. Ebben a történetben van egy olyan elem, ami szerintem az egésznek a szíve-lelke, amit „Grund élményként” emlegetnek mindenféle interjúkban. És ez az a dolog szerintem, ami megfog és beránt és felráz nagyon sok fiatalt meg igazából bármilyen korú és nemű illetőt. Ez a valahová tartozás érzés, amire mindannyiunknak szükségünk van, az, hogy van egy közös cél, ami itt csak egy darabka föld a város közepén, de az övék. És ami a tiéd, és jelent neked valamit, azért érdemes harcolni.

Dgi_Rebeka

Nagyon régóta nagy álmom volt látni ezt a musicalt. Amikor nyáron sikerült jegyet vennem rá, még nem tudtam, hogy nem az eredeti szereplőgárdával fogom látni. Nem tudtam, hogy Vecsei H. Miklós helyett Dino Beni játszik majd, de furcsamód a szereplőváltozás ezen része nem ütött szíven. Kedvelem ugyan Vecsei munkásságát és furcsa volt, hogy egy kreol bőrű, sötét szemű, sötét hajú fiú fogja Nemecseket játszani, Dino Benit zseniális színésznek tartom, és hittem abban, hogy jól megcsinálja.
Október közepéig azt sem tudtam, hogy nem Wunderlich József lesz Boka. Ez már igencsak fájt, elvégre mint a legtöbben, én is a Mi vagyunk a grundot hallottam először a musicalből és ott Wundi hangja volt az, amire felfigyeltem. Miatta néztem utána jobban a musicalnek, a daloknak, időközben az ő munkásságával is megismerkedtem, az egyik legkedveltebb magyar színészem és zenészem lett. Sándor Péterről az volt a véleményem, hogy minden tiszteletem az övé, nyilván zseniális színész, de ha ránézek, nekem nem Boka János jut eszembe (persze, ha ránézek Dino Benire, róla sem Nemecsek, de ez mellékes). Nekem Wundi volt Boka János. Hogy ez hogyan változott vagy nem változott meg tegnap, azt is leírom mindjárt.:)
Kifejezetten szeretem ebben a darabban azt, hogy nagyon sok ritmust maguk a szereplők csinálnak. A nyitányban a dobolás a padokon, valamelyik gittes dalban a papírral való dobolás a fán, a fém tábla ütögetése a dobverővel, a grund kapujának ütögetése a dobverővel… Nagyon élveztem. Jól előadták a dalokat, bár az nekem kifejezetten csalódás volt, hogy a Mortusz Gittuszban kimaradt Kolnay és Barabás verekedős jelenete, azért megnéztem volna, ahogy ők ketten összeugranak. Az is szívfájdalom számomra, hogy a Szólít egy hang nagyjából teljes egészében kimaradt. Egy aprócska részletet énekeltek el belőle, aztán az Éljen a grundot énekelték lassítva, kicsit más szöveggel. A haldokló Nemecsekhez annyira nem illik a „cselezik a Bokát, a bokát de megütik” elrappelése. Ugyanitt megjegyezném, hogy a Suttogják a fákban Sándor Péter (aka Boka) nagyon sokat rontott. Szöveget tévesztett, háromszor is elmondta, hogy „megijesztesz, Ernő”, ami talán nem tűnik fel annak, aki nem ismeri a darab dalait, de aki bő fél éve napi szinten hallgatja őket, annak igen. Persze ez mindenkivel megesik, az élő előadások átka, hogy becsúsznak ilyen bakik, viszont a korrigálás szép volt.
Most pedig rátérnék a szereplőkre, kezdve Sándor Péterrel, mert eddig úgy tűnhet, nem tetszett az előadása és vérbeli Wunderlich József fanatikus vagyok, aki élből elítéli az új szereplőt. Ez nem igaz! Volt bennem némi negatív előítélet, ezt nem tagadom, de ez az előadás kezdetével el is tűnt. Sándor Péter kimondottan jó Boka volt. A hangja kellően határozott ahhoz, hogy jó vezér legyen, a kiállása is olyan megnyerő, mint Bokáé. Az énekhangjával volt némi problémám, bár ez valószínűleg tényleg csak azért, mert Wundival szoktam meg a dalokat és furcsa volt mással hallani őket. Viszont ami elképesztően zseniális volt: az összeomlása, amikor megtudta, hogy nem lesz többé grund. Ahogy lekuporodott a kerítés tövébe és motyogott… Boka János életre szóló összeomlásának és depressziójának kezdete. Fájdalmasan gyönyörű volt.
Dino Beni, mint Nemecsek. Egy barátnőm azt mondta nekem, őt idegesíti Dino magas beszéd- és énekhangja, de számomra ez egy cseppet sem volt idegesítő, sőt. A hangja valahogy annyira illik Nemecsekhez, hogy még attól is hajlandó vagyok eltekinteni, külsőre mennyire nem hasonlít rá. Dino egyébként nagyon szépen játszik, alig egy-két tévesztése vagy nyelvbotlása volt, azokat is hihetetlenül gyorsan korrigálta. Amikor beszélnie kell, nagyon jól visszaadja a mindig pörgős, szőke fiúcskát, aki tagadhatatlanul odavan Bokáért és ha Boka egy kis figyelmet szentel neki, ő a legboldogabb a világon. A dalokban… Huhh. Zseniális. Nem szokásom sírni sem filmeken, sem előadásokon, de az egyetlen dal, amin elpityeredtem tegnap, az az Igen, jó volt című, amit ugye végig ő énekel. Azt hiszem, ez mindent elmond arról, milyen csodálatosan énekel.
Tóth András és Zoltán Áron, aka Kolnay és Barabás. Mert őket ugye mindig együtt kell említeni. Tetszett a kapcsolatuk dinamikája, tetszett, hogy a valóéletben jó kapcsolatban álló két színész ilyen fantasztikusan összehozta a veszekedő párost. Imádtam, hogy Barabás mindenen elsírta magát, imádtam, hogy Rácz tanár úr is alig tudta megzabolázni őket, ha veszekedtek. A végén, amikor meghajoltak a szereplők és egyesével vagy épp kettesével jöttek ki meghajolni, kimondottan tetszett, hogy ők ketten mindkét alkalommal megfogták egymás kezét. Első alkalommal Áron nyúlt Andris kezéért, de a második alkalommal Andris kezdett tapogatózni Áronéért. Nem tudom, milyen okból kifolyólag, de ez nagyon szimpatikus volt. #teambolnay
Csónakos (ha belegebedek, akkor sem jut eszembe, ki játszotta). Hát papuskám, hol maradt a papuskázás? Alig volt benne kettő-három. Na és kérem, mi az, hogy egyetlen Csónakos-féle füttyentést sem hallottam? Ez a kettő dolog őszintén fájt. Viszont! Imádom a beszólásait.
És akkor jöjjön az, amit próbáltam halogatni, mert emiatt kapott csak kilenc csillagot a történet. Geréb. Nem, abszolút semmi bajom nincs Csapó Attilával, úgy gondolom, ő zseniális választás volt Geréb szerepére, remekül tudja őt eljátszani. A Gerébbel kapcsolatos szál az, amit nem tudok elfogadni. Tudom, mi a Vígszínház magyarázata arra, hogy miért így csinálták meg, de a legkevésbé sem értek egyet vele. Úgy vélem, megmutatni azt, hogy az áruló is képes megváltozni és meg lehet neki bocsátani, pozitív üzenetet hordoz, ám így, hogy nem bocsátanak meg Gerébnek és mi több, már az elnökválasztásnál nagyon erősen éreztetik a hatalomvágyát, azt sulykolják az emberekbe, hogy senki nem változhat meg, megbocsátani felesleges, Geréb pedig negatív karakter. Egyik sem igaz. Tizenéves gyerekekről beszélünk, akik még javában alakulnak, fejlődnek. Geréb rosszat tett, ez vitathatatlan, én azonban nem gondolom azt, hogy hatalomvágyból cselekedett. Talán tényleg nem tartotta jó vezetőnek Bokát és hitte, hogy ő maga jobb vezér lenne, talán tényleg fájt neki, hogy nem őt választották, talán tényleg fájt neki az a három szavazat, amit kapott. Hogy a fenébe ne fájt volna. Nyilvánvaló, hogy az egyiket Bokától kapta, és nekem szent meggyőződésem, hogy a másik kettőt Kolnaytól és Barabástól. Miért? Mert ha belegondolunk, Kolnay és Barabás mindig ellentmondanak egymásnak. Ha úgy feltételezik, hogy a másik Bokára szavaz (márpedig nyilván ezt feltételezik), ők azért sem Bokára szavaznak. Így eshetett meg, hogy mindketten Gerébre tették le a voksukat (és hiszem, ha ez kiderült volna, az lett volna a legjobb veszekedős jelenetük). Na de visszatérve Gerébre és a nem létező hatalomvágyára. Ő csak azt szerette volna, hogy észrevegyék és elismerjék. Talán rosszul cselekedett, de a vörösingeseknél is látszott rajta, mennyire vágyik arra, hogy befogadják. Tartozni szeretett volna valahova, de mindkét csapatnál kívülállónak érezte magát. Kereste a helyét. Ezért gondolom azt, hogy meg lehet bocsátani az árulását és Bokának, mint vezérnek, igenis meg kell bocsátania neki, hogy ezzel is példát mutasson. Ehhez képest a darabbeli Boka olyannyira OOC volt, hogy közölte Ernővel, Gerébnek meg kell szégyenülnie a Pál utcaiak előtt… Bocsi, mi? Kedves rendező úr, tetszett olvasni az eredeti regényt? Ismeri az eredeti Bokát? Mert ő ilyet ugyan nem mondana akkor sem, ha történetesen gondolna rá. Szóval igen, a Gerébbel kapcsolatos szálról határozottan kijelenthetem, hogy nekem nem tetszik. (Ennek ellenére Az ember eltéved a musical egyik legcsodálatosabb dala.)
És akkor röviden a többiekről… Csele annyira nem volt gigerli, mint kellett volna, Weisz ellenben túl szemtelen volt. Lesziknek és Richternek személyisége sem igazán van (a regényben sem), Janó király volt, a kutyáját hiányoltam, Rácz tanár urat imádtam, és hiányoztak Nemecsek szülei.
Magát a cselekményt többnyire imádtam. Nem írnék már hosszan erről a részről, mivel a dalokat és a szereplőket már kiveséztem és a cselekmény egyik száláról is elmondtam a véleményem. Csak a végét jegyezném meg, enyhén spoileres tartalom következik. Áts Feri visszaviszi Nemecsek kedvenc üveggolyóját, a kéksávosat. Odaadja Bokának, aki átadja Nemecseknek. A fiú a kezében szorongatja azt, majd amikor meghal, kiesik a kezéből. Nem tudom, szándékos volt-e vagy sem, de ahogy az üveggolyó végiggurult a színpadon, pont az elején lévő kis medencébe esett bele, ahol Nemecsek ugyebár háromszor is megfürdött. Akár szándékosság, akár véletlen, szerintem tökéletes lezárása volt a történetnek, adott neki egyfajta keretet.

Igen, tudom, hogy sok negatívumot említettem, mégis csak egy csillagot vontam le. A legtöbb gondom a karakterek jellemével volt, de mint olyan ember, aki (bár nem büszke rá, de) ír fanfictionöket (többek között PUF fanficet is), tudom, milyen nehéz jól visszaadni egy karaktert, akit valaki más alkotott meg, így ezt nem rovom fel a rendezőnek. Tényleg csak Geréb szála az, amit sehogyan sem tudok elfogadni és ez idegesít annyira, hogy levontam azt a fránya csillagot. Minden más, ha nem is volt tökéletes, de élvezhető volt. Újranézném egy párszor, de Wunderlich Józseffel is megnézném, hogy össze tudjam hasonlítani az ő Bokáját és Sándor Péterét.


Hasonló filmek címkék alapján