Dredd bíró (1995) 110

Judge Dredd
96' · amerikai · akció, sci-fi 16

A lidércnyomásos jövőben tombol a bűnözés, bírók, rendőrök és ítéletvégrehajtók próbálják megvédeni az ártatlan polgárokat. Dredd bíró, a törvényesség elkötelezett híve mindent megtesz, hogy fenntartsa a rendet és a békét. Munkálkodása azonban nem arat osztatlan sikert, mindenre elszánt… [tovább]

angol

Szereposztás

Sylvester StalloneDredd bíró
Armand AssanteRico
Rob SchneiderHerman 'Fergee' Ferguson
Jürgen ProchnowGriffin bíró
Max von SydowFargo
Diane LaneHershey bíró
Joanna MilesMcGruder bíró
Joan ChenDr. Ilsa Hayden
Ian DuryGeiger
Hirdetés

Kedvencelte 10

Várólistára tette 26


Kiemelt értékelések

Kopaszkutya 

Dobjátok a köveket, de én szeretem ezt a filmet :) Bár nem sok köze van a képregényhez. A remake sokkal jobb ilyen téren.

Kemiviki 

Amit a legjobban szeretek a filmben, az a magyar szinkron, a zene és a világ melyet bemutatott. Sajnálom, hogy itt Dredd nem olyan kemény, mint kellene… Ez a romantikus, érzelegjünk, vagyis próbáljunk meg érzelegni vonal nekem nem igazán jött be. Hershey bírót pont ezért nem bírtam megszeretni, mindig az érzelmeken lihegett.
De ezen kívül, egy korához mérten nem rossz akció film. Mondjuk nem hiszem, hogy olyan sokszor le fogom venni a polcról valaha is, mint a Karl Urban verziót.

„Én vagyok a rend!”

Csike

Aranyos kis film volt ez mindig is.
Nem értettem sose a film iránt érzett utálatot, de azt alá kell írjam, hogy próbálták „romantikusabbá” tenni. Emellett sajnos, nagyon buta hibákat is vétettek ( Rob Schneider, cicanaci, szerelem stb)
Ami viszont pozitívum, a zene, a korához képest nagyon jó látványvilág, Sly, illetve a magyar szinkron ( „Itt én vagyok a rend!” ugyebár).

Gothic01 

Lehet dobásra emelni a rohadt paradicsomokat és a záptojásokat, de én még mindig jobban szeretem a 80-as, 90-es éveknek ezeket a betonból öntött, tesztoszterontól pattogó izomfilmjeit, mint a modern, humoros hősfilmeket. Irreálisság szorul bőven mindkét prototípusba, mégis… a számomra van valami kifejezetten megkapó a Dredd bíróhoz hasonló alkotások bájában, amiben a főszereplő akkor is rendíthetetlenül feszítve menetel előre, ha egy kamionnal hajtanak át rajta, és mindig akad valamilyen jó kemény, csípős odaszólása is. :D

Sajnálom, hogy nem lett valamivel hosszabb, vagy hogy – legjobb tudomásom szerint – nincs magyarul a képregény, amiből készítették, mivel az eseményekhez körített disztópikus világ nagyon érdekes és stílusos lett, megfelelően emlékezetes tárgyakkal, ezért kíváncsi lettem volna bővebben rá, hogy hogyan is működik ez a rendszer, és hogyan alakult ki. Persze, ahhoz képest, hogy elsősorban akörül forog a film, hogy hogyan bizonyítja be a saját maga részéről istenített és tökéletesnek tartott rendszer által igazságtalanul elítélt Dredd a világnak és a nézőknek, hogy ő a rend és törvény, korrektül be lettek mutatva a körülmények, a világ jellegzetességei, amelyek egyáltalán nem csak elhanyagolható díszként funkcionálnak – pedig némileg tartottam tőle, miután hallottam, mennyi rosszat mondanak róla. Úgy gondolom, hogy van annyira jól összepakolva, mint Stallone másik hasonló hangulatú filmje, az A pusztító (1993) .

Csak ugye, itt a főszereplő épp fordított jellemű, míg a példaként említett műben lecsinálja az irányelveket azért, hogy megmenthesse az embereket, leszámolhasson a bűnözőkkel, addig itt kényszeresen szabálykövető, és bár azt nyilván nem követte el, amiért elítélték, valóban átesett a ló túloldalára néhányszor a nagy vonalasságon fellelkesülve. Nem mutat annyira újat a nap alatt, mégis érdekes volt a folyamat, hogy a rendben és az azt karban tartó erőkben ennyire masszívan bízó egyén, hogyan döbben rá fokról-fokra, hogy hiába törvény a törvény… a törvényben is lehet hiba, hogy megfelelő emberek kényükre-kedvükre formálhatják, és páncélként maguk elé is tarthatják, hogy fedezzék az ezzel cseppet sem szinkronban lévő terveiket. Miközben még azután is félresöpörhetetlenül és elszántan menetel előre azért, hogy leleplezze és földdel egyenlővé tegye az igazságtalanságot, és rendet tegyen, hogy számára is csalódást okozott az a társadalmi réteg, ami ezt az igazság-irányelvet diktálja. Tehát elvhűnek elvhű maradt az utazása során lényegében, nem olyan formában rugaszkodott el a korábbi életétől, korábbi látásmódjától, mint egy ilyen fejlődési pálya végén a legtöbb karakter, hanem megtanult tisztábban látni a saját paraméterei között. Valamelyest rugalmasabb lenni, nem annyira fekete-fehérben látni, nem annyira kategorikusan ítélkezni.

A női karakter az érzelmeken való lihegésével nekem is sok volt, de ezt a kor azon szexista jellegének tudtam be, hogy még élt az a tévképzet, egy hasonló habitusú film akkor érdekelheti a nőket, hogyha beleerőltetnek valamennyi romantikát, hogy egy Dreddhez hasonló habitusú hőssel akkor szimpatizálhatnak a potenciális női nézők, ha többé-kevésbé a nyakába varrják azt a klisét, hogy A Megfelelő Nő hatására még egy ilyen betonember is meglágyulhat, és felszínre kerülhet az érzékeny oldala, ami meg akarja őket menteni… Nem állítom meg, hogy nincs az a réteg, ami tényleg így gondolkozik, egy nagyon is vaskos réteg abból kiindulva, hogy a modern sorozatok és filmek magányos farkasából, titokzatos hőséből és idézőjeles rosszfiújából is micsoda huszáros vágásokkal varázsolnak fehér lovon száguldó, hősszerelmes herceget, de túlzás az, hogy mindenhol ezt a réteget kellene kiszolgálni. Vannak olyan filmek, amiknek a szerkezetébe ez a lágyítás még belefér, és vannak olyanok, amikbe oda nem illő a nagy megnyílás vagy a nagy romantikus belépő. Ettől függetlenül hiba lenne azt hinni, hogy a film egy szakaszában átmegy csöpögősbe, mert nem lesz az… csak Dredd alaptermészetéhez képest érzékelhető majd némi furcsa váltás.

OFF: A 80-as, 90-es években miért voltak ennyire ráizgulva az emberek a repülő kocsik gondolatára? XD Ez már számolni se tudom, hányadik korabeli alkotás, amiben felbukkannak.

bfg3 

Biológiailag képtelenség, de legalább jól néz ki :D


Népszerű idézetek


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján