Dragon Age: Redemption (2011–2011) 85% 2★

Kellemes kis webszéria. Személy szerint azt mondom, plusz egy csillagot adnék rá, ha mondjuk még fél-egy órányi cselekményt hozzáadtak volna, és tíz perces kis darabok helyett egy komplett filmként csinálják meg, de így is élvezhető volt.
A DA világával még csak ismerkedem, épp az első játékkal játszom, Tallis pedig a másodikban tűnik fel, de mivel azonnal berántott az egész, egyértelmű volt, hogy megnézem a kapcsolódó filmeket.
Ami egy nagy betegsége a szériának, az a költségvetés erős hiányosságai. Az effektek néhol annyira gyengék, hogy merem mondani, az Origins néhol kicsit gyengécske grafikája jobban teljesített, mint ennek a filmnek az effektjei. A jelmezek általánosságban korrektek, de a nehézpáncélzaton látszik, hogy a fémhez semmi köze nincs.
Többször kimondtam, hogy nagyon hiányzik az az igazi DA-s sötétség, ami a játékot belengi – az végig inkább Trónok Harca, mint Gyűrűk Ura, elég sok benne a vér, a halál, a társadalmi és érzelmi problémák, és pont ezért tesz hozzá rengeteget a csapatdinamika, az, hogy az egész káoszban milyen szoros kötelékek alakulnak ki a karakterek között. Itt is itt volt egy szuper kis csapatunk, ki-ki a maga sebeivel, bukásaival, titkaival, és nem tudtam igazán értékelni a dinamikájukat – egyrészt, mert a kihívásoknak sem volt súlya, amikkel szembe kellett nézniük, másrészt pedig, mert legtöbbjük sebeiről pontosan annyit tudtunk, hogy egyszer megemlítette a dolgot. Ez megint olyasmi, amit egy nagyobb filmben orvosolni lehetett volna.
Ami viszont pozitívum, az maga az eszméletlen mennyiségű potenciál – Felicia Day, és az általa alakított Tallis simán viszik a hátukon az egészet. Nagyon laza, nagyon jópofa karakter, megérthető motivációkkal, és természetes játékkal. Az első epizódban még kicsit ambivalens, de a másodiktól szinte lehetetlen nem szurkolni neki. Josmael, a kis dalish elf mágusunk aranyos, naiv, néha kicsit buta, de az első pillanattól megkedveltem. Doug Jones szerintem azért vállalta el a főgonoszt, mert valami furcsa okból élvezi, ha felismerhetetlenségig elmaszkírozzák, mert süt róla, hogy igazából tök jól szórakozik. Cairn egy kicsit semmilyen, Nyree pedig nagyon későn kerül bemutatásra (időhiány, ismét), de belőlük is sokkal többet lehetne kihozni. A harcok maguk szépek, és a részeleji magyarázatok, az, hogy a történeten belül is találnak alkalmat, hogy a világról magáról beszéljenek, és ez nem lóg ki, lehetővé teszi, hogy olyanok is élvezzék, akiknek alapvetően lövése sincs a DA alaptörténetéről.
Úgyhogy, ami engem illet, nem bántam meg, hogy megnéztem, Tallist pedig előre várom a DA II-ben.

Nem igazán ismerem ugyan a játékot, de ez a kis web-széria rengeteg információval szolgált a világáról, kasztjairól és fajairól egyaránt. Persze nem volt egy nagy durranás, de meghozta a kedvem hozzá, hogy jobban beleássam magam a Dragon Age történetébe. (Mondjuk nem fogom, mert úgysincs alá gépem és nem vagyok már „gamer”.)