Doukyonin wa Hiza, Tokidoki, Atama no Ue (2019–2019) 92% 35★

Kicsit vártam az értékeléssel, mert rögtön az anime után nem jöttek úgy a szavak, ahogy szerettem volna, a gondolatok és érzések leképezéséhez fáradtnak éreztem magam. Bár most sem vagyok annyira biztos abban, hogy mindent sikerül úgy visszaadnom, ahogyan az bennem megfogalmazódott. Először is köszönöm szépen @MewIchigo_Fan_Daniel és @Mamuszy , ha nincs a kihívás, biztosan nem akadok rá erre a csodálatosan szép és bájos animére, ami újabb élménnyel gazdagított, valamint rengeteg emléket ébresztett fel bennem a múltról, mikor még falun, kertes házban laktunk – igen, én ott nőttem fel – és sok cicánk és kutyusunk volt, akik jól kijöttek egymással. Egy ilyen környezetben élmény volt gyereknek lenni. :) Sok olyan momentuma volt az animének, amit személyesen tapasztaltam, láttam – például a dobozban kirakott cicák esete spoiler . Rengeteg szép élményem fűződik a cicákhoz, és mi is családtagnak tekintettük mindannyiukat. Persze ők kint élték életüket, de kajaosztásnál nem volt létszámhiány :) De vissza akkor az animéhez. Egy csodálatos kapcsolat kibontakozását és elmélyülését kísérhetjük figyelemmel, az emberektől irtózó Subaru és a kis kóbor cica, Haru között. Tetszett a történetben, hogy mindig, még epizódon belül is váltogatta a szemszöget, és láthattuk, ugyanazt a szituációt hogyan értelmezi Haru és hogyan Subaru. Persze teljesen eltérő volt mindig, és mosolyt csalt az ember arcára ez a kettősség. Mit gondolhatnak a macskák rólunk? Amikor enni adunk nekik, gondoskodunk róluk. Ők is a családjuknak tekintenek minket? Haru fokozatosan tanulja meg a szeretet és család fogalmát. Milyen érzés tartozni valakihez. A kóbor élet viszontagságait és íratlan szabályait is lefestik nekünk, és nem esik nehezünkre beleképzelni magunkat ebbe a kiszolgáltatott helyzetbe, annyira reálisan őszinte. Rossz volt látni. Az viszont nagyon jól esett a szívemnek, hogy ennyi csodálatos, nagyszerű és értékes embert mutatott be az anime. Subaru egy zárkózott, de csupaszív srác, aki nem tudja kifejezni az érzéseit, sőt azok létezéséről sincs igazán fogalma. Aztán egyik napról a másikra belecsöppen az életébe Haru, és szép lassan minden megváltozik. Haru azt mondja, hogy vigyázni szeretne rá, megvédeni őt. És tényleg sikerül is neki. Ő mentette meg Subarut attól, hogy ne váljon árnyékká a világban, hanem nyisson ne csak ablakot, ajtót is a külvilágra. Elindul a szocializáció útján, és ebben sokan asszisztálnak neki, úgy mint Hiroto is például, aki személyes kedvencemmé vált. Mindenkinek szüksége lenne egy ilyen barátra. A testvérei is nagyon aranyosak, az egész családja elbűvölő. Ahogyan a szerkesztő, Kawase-san is. Nana és Yuugo szintén. Mindenki külön egyéniség, és az anime hagy időt arra, hogy megismerjük őket, és amikor ez megtörtént, azonnal szimpátiánk is felébred irántuk. Nem lehet őket nem szeretni. Bár sok vicces elemet, jelenetet tartalmaz az anime, de a dráma is ott húzódik a háttérben, tehát egy komplex érzelem-halmazt kapunk lélektani aláfestéssel. Bizonyítást nyer, hogy egy aprócska csoda is válhat hatalmassá. Ezek a kicsi lények mennyire képesek megváltoztatni az embert, szinte észrevétlenül. Nagyon sokszor magamra ismertem Subarut látva, és Haruban is felfedeztem a cicáimat. Talán emiatt is szállt rám az a boldog-szomorú, de egyben nosztalgikus érzés, miközben néztem. Nem mindig sikerült elvonatkoztatni. Így a papírzsepi is előkerült. Jól kisírtam magam, ahogyan elmélyültem a cselekményben. Subaru személyiségfejlődése szépen dokumentált. Tudtán kívül szerez barátokat a meglévő kettő mellé, akik bár lazák és sokszor idegesítik őt (néha szándékosan is), de törődnek vele és aggódnak érte, és ezt tettekkel is bizonyítják. Haru pedig ott tündököl a középpontban. Az állatkák igenis megérdemlik a happy endet!
Az animáció nagyon szép, ahogyan a zene is hatásos, az openinget és endinget sosem tekertem át, mindig végighallgattam. A teljes endinget többször is. Én mindenkinek ajánlom, hiszen egy tündéri történet, ami vicces és drámai egyszerre, és hihetetlenül gazdag az érzelemvilága. A mondanivaló pedig szépen illusztrálva, néhol kalandosan, néhol szomorkásan, néhol vidáman jut el hozzánk.

Még egy anime, amit magamtól soha nem kezdtem volna el.
Alapvetően ellenérzéseim vannak a slice of life műfajjal kapcsolatban, ez az a sohavégetnemérős történet, ami valójában nem kap nagy finálét, és olyan mindennapi és átlagos végig. Ilyen ez a történet is az íróról és a macskáról, benne van minden a cicatartás viszontagságairól.
Talán a jó slice of life lényege ott lehet, hogy személyes érintettség által húz be a történet, vagy eléri, hogy az ember maga is érintettnek érezze magát.
Nekem az előbbi dominált, hiszen két cicánk van. Mi mindig találgatjuk, vajon mire gondolhatnak éppen. spoiler Ez a sorozat pedig egy rendkívül aranyos alternatívát ad a cicák gondolataihoz. spoiler
Ha ez nem lenne elég, több súlyos témával foglalkozik az anime. Például a gyásszal, a barátsággal, az introvertáltság nehézségeivel, a magánnyal. Ezekben persze egy cuki cica mindig nagy segítség, és azt kell mondjam ebben az anime reális képet ad, az állattartásnak igenis vannak pozitív pszichés hatásai.
Szóval kár lett volna kihagyni ezt az alkotást.

Alapjában véve aranyos anime, de számomra a végére valahogy elvesztette a varázsát.
Haru aranyos, de inkább viselkedik úgy, mint ahogy egy kutya viselkedne, és ezt úgy mondom, hogy a macskám is személyiségzavaros, de még így sem tesz olyat, mint amit az animében Haru. Nem eszi meg az összes kaját, amit elé rakok, pedig én is mindig egy egész tál kaját adok neki, és otthagyom előtte. A kutyák esznek addig, amíg van mit. Ráadásul a macska nem fog aggódva a gazdája után menni, főleg nem szakadó esőben. Szóval voltak benne túlzások, de tudom, mindig vannak kivételek és Haru pont ilyen volt…
Megértem a Subaruval való kapcsolatát is, és annak ábrázolását, de valahogy akkor sem volt számomra az igazi ez így. Subaruban egyébként felfedeztem magam, én is utálok kimozdulni (az emberek közé) meg ilyenek, viszont a többi szereplő semfogott meg annyira…
Lehet csak rosszkor néztem, nem volt hozzá igazán hangulatom, de ez valahogy annyira nem jött be, pedig az elején tényleg tetszett.

Ez egy érzelmekben gazdag, szívmelengető, néhol könnyfakasztó, nagyon cuki anime. Jó volt nézni, ahogy Subaru világa Haru hatására fokozatosan kinyílik, új emberekkel találkozik és végre sikerül továbblépnie. Haru egy cukorfalat – az anime egyik hatalmas erőssége, hogy a cica szemszögéből is láthatjuk a történteket. Minden karakter nagyon szerethető benne, a zenék és a szinkronok is telitalálat, az állatok hangja sem volt erőltetett. Az OP egyszerűen tökéletes, mind a zene, mind pedig a képi világa eszméletlenül imádnivaló. Ahogy Haru feje előbukkan a töklámpásból *-*
Nagyon sokat mosolyogtam, nevettem, és sírtam is ezen az animén, egy hatalmas kedvenc lett számomra. Már háromszor láttam, de még így is minden alkalommal rengeteg érzelmet tud kiváltani belőlem.

Végtelenül aranyos, bájos és szerethető. Macskabarátoknak kötelező! Haru és a szomszéd kutya hangja telitalálat, kellemes a rajzolás, az opening pedig remekül passzol az anime hangulatához. Egyszerű, de kedves történet a barátságról és a családról. Minden pillanatát élveztem.

Másodjára is pont annyira kedves és szerethető volt, ráadásul egyáltalán nem untam, pedig tudtam, mikor mi fog történni. Kifejezetten hangulatos kis anime.

Az egyszer biztos, hogy imádtam.. De mégis annyira rossz volt néha nézni, tudtam mindig, hogy mennyire fogok majd sírni és nem akartam, de sosem bírtam ki.. Nagyon megható egy anime.
Az openingért teljesen oda voltam, a zene miatt is, de az animáció miatt leginkább, hihetetlenül cuki volt! :3
A grafika szerintem egy elég átlagosnak mondható volt, de jó volt ez így is teljesen. A karakterek eléggé a szívemhez nőttek, mert nem is tudom.. magamra ismeretem, meg egy-két olyan emberre akiket nagyon szeretek, talán ezért is volt olyan nehéz végig néznem a sorozatot, meg most a gondolataimat is összeszedni..
De a nagy lényeg az az, hogy teljes mértékben szerelem az egész anime!

Nagyon cuki és aranyos alkotás :D Voltak olyan részek amikor a macskámat láttam meg magamat, úgyhogy ez is hozzáadott egy kicsit a hangulatához. Haru meg a kutya hangja nagyon jól el volt találva és nagyon tetszett. Az op-ját meg az ed-jét is nagyon jó volt halgatni, illettek a történethez :) Kifejezetten tetszett még az hogy a főszereplő a macskájáról mintázott egy könyvet és hogy mi mindent bele tudott képzelni abba amit csinált a cica.
Összességében aki szereti a cicákat biztos hogy tetszeni fog neki. Az tuti hogy tesómmal is megnézetem mert ő is nagyon szereti a cicákat ;) Hátha lesz is ideje meg nézni xD

Egy nagyon aranyos kis történet, melyben egy magányos lélek és egy kóbor cica barátságot köt. Tudom ez alapján nem tűnik nagy dolognak, de komolyan megéri adni neki egy estélyt. Haru egy halálosan cuki cica :D
Az animáció nagyon szép, a zenék is kellemesek és az opening is telitalálat volt.
Egy gondom van csak, hogy miért ilyen rövid!!

Ui: Az anime rádöbbentett, hogy 2 cica nem elég a háztartásunkba, kell még vagy 100 :D

Meseszép, gyönyörű és hihetetlenül mély érzésekkel bír. Körül-belül így tudnám pár szóban leírni az animét. Persze az aranyos jelző sem maradhat le. ^^
A történet végtelenül egyszerű, néhol aranyos, néhol hihetetlenül mély jelentéssel bír. Néha mind jelen van egyszerre. Jó néhány rész volt könnyfakasztó. Az utolsó résznél már mindenre gondoltam. Ismerjük a japánokat. Ha érzésekről van szó, akkor ebből a szempontból kegyetlenek. spoiler
A két főhös rengeteget változott. Haru és Subaru kölcsönösen változtatták meg egymás életét. Ráadásként persze a többi szereplő is kivette a maga részét ebben a dologban. Az tény, hogy Subaru világa sokkal nyitottabb lett és ezerszer jobban érezte magát nap mint nap, Haru pedig kizökkenthetetlenül igyekezett saját magának és társának is megfelelni. :) Sikeresen persze. ^^
Hiába gondoltak mindketten másképp az adott szituációra, mindkettejük jól látta a dolgokat, minden jó lett végül. Mindig. :)
Bátorság, kedvesség, család… Mindkettejüknek ezeket kellett szem előtt tartani, illetve megtanulni. Jó volt látni kettejük életének virágzását.
A karakterek végtelenül szerethetőek, hiányozni fognak nagyon.
A zenék nagyon jók voltak. Illettek az anime hangulatához, lehetett bármilyen rész. Az opening kiemelkedően vidám volt, az ending pedig mindig „megpecsételte” az adott rész végét.
Köszönöm ezt az élményt. Nagyon kellemes volt. Csak… vége. Neeeeeeeeeeee!! :'(
Az viszont biztos, hogy örök kedvenc lett. A lista teteje körül szerzett helyet, az tuti. <3

Egy magának való férfi és egy kóbor macska találkozása és napi kalandjai. Nincs nagy története, inkább csak az egymásra hangolódásuk, és hát naná, hogy csetlenek-botlanak az érzelmek útján. A végén pedig mindig kapunk egy kis rövidített verziót a macsek szemszögéből. Ez viszont mókás!:)