A kolumbiai kapcsolat (Delta Kommandó 2.) (1990) 61% 8★

Az első Delta Kommandó a maga műfaji sokszínűségével szerintem remek akciófilm volt, bizonyos értelemben jobb is, mint sok kortárs amerikai darab. Mindazonáltal nem tűnt folytatható, franchise-olható munkának, de az Ütközetben eltűnthöz hasonlóan ő sem kerülhette el a sorsát: a második rész természetesen nem ér fel hozzá, de látványosan nem is rossz darab, úgyszólván beilleszkedik a maga logikus helyére a Norris-életműben.

Mindenekelőtt nagyon hiányzik az izraeli filmesek által biztosított szervezeti és – talán – anyagi háttér. Nyoma sincs az első rész epikus és látványos kivitelezésének, helyette a mozi lehetne bármelyik akciósztár saját projektje egy-két kaszkadőrjelenettel, verekedéssel, bosszúállással, meg a sablonos dél-amerikai közeggel. Ehhez hasonlóan hiányoznak a nagynevű sztárok is a porondról, furcsa mód ennek egyik folyamodványaként Norris mintha jóval nagyobb kedvvel játszana, elevenebb lenne a vásznon, sőt, még humoros fordulatokat is megenged magának. Lehet, talán a testvéri dirigálás, talán a színvonalban és volumenben számára ismerősebb közeg okozza ezt, fene tudja. Mindenesetre a film a saját maga szűkített keretei között jól muzsikál. Norris mindig is szerethető hős volt, ez itt sincs másként. A verekedések, kaszkadőr akciók validak, a történet talán ostobácska és sablonos, de izgalmas, fenntartja a néző figyelmét.
Nagyon látni azonban, hogy a mozi nem valódi folytatása az eredeti Delta kommandónak, a forgatókönyvet vélhetően átdolgozták, hogy legyen egy ilyen kicsengése, és az első rész aktuális háttéreseményei helyett is egy nagyon propagandisztikus, kissé álszent és rendkívül felszínes skiccet kapunk csupán a dél-amerikai kábítószer-helyzetről.
A B-filmes, de ezzel együtt is nagy látványosságokat tartogató ízt biztosítja nem kis részben Billy Drago, aki pszichopata drogbáróként annyira rossz, hogy már majdnem jó, és erre a magyar változatban Sinkovits-Vitay András annyira rásegít, hogy az néha konkrétan megnevetteti a nézőt. Mellette a színen egyedül Richard Jaeckel kelt feltűnést, aki az eredeti Piszkos tizenkettő tagságból negyedikként lépett be a Delta kommandó világába – nem átkoznám emiatt egy percig sem, és Norris így tényleg karrierje legillusztrisabb társaságába került a széria által.

Nyilván nem jó, de nem is rossz mozi a saját műfajában, Norris kedvelőinek teljesen megfelelhet egy hétköznap délutánra.