Defekt (1977) 65% 15★

Nagyon érdekes tanulmány ez a filmecske egy esetleges jövőbeni, sosem elkészült magyar thrillerről, ami a szocializmusban felépített tabukat ledöntve úgy mutat be egy kimondottan durva bűnügyet és a körülötte zajló események láncolatát, ahogyan az a valóságban is lejátszódhatott volna. Nincs itt külföldre szakadt hazánk fia, aki hazatérve akarja kiélni beteges vágyait, sem nemzetközi bűnbanda, de még csak humoros él sem, ami tompítaná a fajsúlyos eseményeket. Nem tudom, mennyire kell csodának tekintenünk a létét, de hogy kuriózum, az bizonyos, es ennek megfelelően ma is jól esik a fogyasztása.

Ezzel együtt érdemes végig észben tartanunk, hogy egy idehaza filmkészítői szempontból ismeretlen műfaj prototípusát látjuk éppen, ennek megfelelően az 1977-ben már nehezebben értelmezhető fekete-fehér kivitelezés, az ezzel együtt sem túl acélos képminőség, a néha találó, néha bénácska zenei háttér valahogy mégis korhűvé és elfogadhatóvá válik. Sőt, ad is a dolognak valamiféle lázadó, kalóz jelleget, mintha maga a film léte is legalább annyira veszélyes lenne szakmai szempontból, mint a benne megjelenített borzalmak.
Utóbbiak terén a rendezés egyébként ügyes. A rosszkor lenni rossz helyen érzet maximális, ahogy a megmentőből hirtelen egyre sötétebb és nyugtalanítóbb entitássá váló idegen is helyesen kerül bemutatásra. A főhősnő reakciója ugyan kérdéses lehet, de én elhiszem, hogy a sokkhatások sorozata és a stressz olykor egészen váratlan, megdöbbentően precízen végrehajtott cselekedetre sarkallják az embert, miként ezen feszültség levezetése is történhet nagyon filmszerű, de logikus módokon. A nyomozás bemutatása Gedeon találó ötletével és lukra futásával megint csak reálisnak tűnik, forródrót nélkül a nyomozó bizony elkerülheti a keresett személyeket, és bár a történetnek ez a vetülete nem vet túl jó fényt a rendőrségre, mégis erősebb a nyugtalanító benyomás, mint a rendszerkritikus él: a rendőr is csak ember, nyomot téveszthet akkor is, ha már közel van a megfejtéshez.
A színészek különben ügyesek, talán csak Szabó Gyula játszik rutinból, Kern Andrásban viszont jól láthatóan benne volt ekkortájt valamiféle „magyar Endeavour Morse” potenciál – lényének neurotikus vonásai és a neki jól álló ösztönös makacs kitartás igazán többre predesztinálta őt Ötvös Csöpi tökkelütött oldalkerekének szerepénél.

Jó kis film, de érdemes lehet hangsúlyozni, hogy elsősorban kuriózum, kísérlet, és csak másodsorban teljes jogú induló a műfajában. Ilyen szemmel nézve szerintem bárki tehet vele egy próbát.

Minden benne van ami egy jó borongós thrillerhez kell: jó sztori, jó színészek, feszültség, hangulati elemek. Habár a vége felé kissé parodisztikussá válik, még ezzel együtt is remek kis film, ami nagyon is megérdemelne egy értő kezek által összehozott modernizálást.

Fazekas Lajost személyesen ismerem, de én olyan szinten félek felnőtt létemre ennek a filmnek a végétől :'D;;;;;;;;;

Izgalmas, érdekes és logikátlan, mégis nagyon jó és különleges film.