Deathwatch (1966) 60% 1★

A plakáton szereplő „perverse world of homosexual outlaws” meg az „adults please” nem kicsit erős így az idők távlatából, főleg mert a világon SEMMI olyan nem történik benne, amitől ez megbotránkoztatónak számítana. Persze 1966-ban ez még ebben a formában is merész húzás volt (néhány nézőnél ki is verte a biztosítékot a premier vetítésen). Az biztos, hogy már akkor felkeltette a közönség és a szakma figyelmét, amikor színházban adták elő. Leginkább az mondanám rá, hogy egyedi, és többnyire a filmben is kamaradrámát láthatunk, három szereplővel, egyetlen helyszínen: a börtöncellában. Hosszú beszélgetések, indulatok, a bűnözői lélek megnyilvánulásai, fokozódó érzelmek és dráma. De ez sokkal inkább filmtörténelmi (független filmgyártás) és színjátszás szempontjából érdekes alkotás, nem a cselekmény miatt. Az is igaz, hogy valószínűleg sosem néztem volna meg, ha nem Nimoy az egyik főszereplő, de így örülök, hogy ezt is láthattam, és jól is alakított benne. Úgy vettem észre, hogy mindig akkor volt erősebb a játéka, ha olyan karaktereket formálhatott meg, akikben van valami megfoghatatlan különcség.
Aki kíváncsi rá, yt-on is megtalálja (részletekben), de sajnos csak elég rossz minőségben (képileg és hangban is) lelhető fel, felirat nélkül. Érdekesség, hogy Greeneyest Michael Forest játszotta, aki később a Star Trek sorozatban Apollot alakította. Illetve Nimoy nem csak főszereplője, producere is volt a filmnek, lényegében ő járta ki, hogy megvalósíthassák a forgatást, mert szerette volna a színházi előadást ilyen formában is megőrizni. (Amúgy a statiszták valódi fegyencek voltak.)
Nimoy-interjú a filmről (2002): https://www.youtube.com/watch…