Death Note: Light Up the New World (Death Note 5.) (2016) 58% 8★

Amilyen jól indult, az első óra után hatalmas mélyrepülést produkált.
A karakterekkel különösebb gondom nem volt, a régiek közül is feltűnt pár. A Shinigamik gyönyörűen néztek ki, még a maguk bizarr módján is. A zene is jó volt, adott a hangulathoz.
Viszont a történet több helyen tartalmazott hülyeségeket, amiket aztán nem használtak ki. Ha az előzménysorozatból megismert karaktek nem szerepeltek, akkor minek kellett abba belerakni?
A kavarás Light gyerekével is teljesen értelmetlen volt spoiler.
A második felére nagyon leült, érezhetően elfogyott a szufla, ezért addig csavarták a dolgokat, hogy gyakran elvesztettem a fonalat és a karakterek nem egyszer kerültek számukra fura helyzetbe.
Lehet, hogy ha a minisorozatot hozzáfűzték volna, és ezt is két részben látom sokkal jobb lett volna a végeredmény.

Én most kegyetlenül meg vagyok lőve az értékeléssel. Mert a CGI tök jó, a halálistenek a maguk fura, sötét módján néha kimondottan szépek. Rengeteget fejlődött a 2006-os, 2008-as filmekhez képest. A zene szuper, örültem, hogy változtattak, és a pörgős számok helyett kicsit misztikusabb, vokalizálós a soundtrack.
És voltak nagyon szép jelenetek is, különösen a vége felé, több csavar meg tudott lepni, szépen építették a két főszereplő kapcsolatát is, megint volt egy frenemy vonulat. Egészen szerethetőek lettek a karakterek, jó, egyikük se érte el az eredeti gárda szintjét, de Mishima, Ryuzaki kimondottan szimpatikussá váltak a végére. Igazából a világ szabályaihoz is tartották magukat, szóval nem kéne panaszkodnom, de…
Azért voltak dolgok, amik zavartak. Az egész balhé, hogy ki kinek az örököse meg hogy… oké, a legelején kijelentik, hogy Ryuzaki L klónja. Csak nem hasonlít rá egy kicsit sem, és eleve, mi értelme fenntartani az egész zseniképzőt (=Wammy's House) ha eleve van egy örökös, aki tökéletesen követheti az eredetit? spoiler A magyarázat is az eszeveszett halállista dobálásra, nekem enyhén szólva erőltetett volt Ryuktól.
Light és L ugyan feltűntek, de csak flashbackben és felvételekben, a régi gárdából Misa kapott fontosabb szerepet, aki továbbra is egyszerűen szánnivaló, és Matsuda, akivel felvetettek több érdekes kérdést és problémát, de egyet se igazán bontottak ki.
A nyomozócsoport kezdetben értelmesen viselkedett, ha nem is voltak az eredeti társaság szintjén, de jók voltak az interakcióik, élőek, dinamikusak a jeleneteik, és a megnyilvánulásaik azt mutatták, hogy tanulnak a hibákból, tényleg elhittem, hogy jó kis társaság lesz, aztán, amikor pont a lényeghez értünk volna, eszméletlen hülyeségeket csináltak.
Arma mint halálisten, megint tele volt lehetőségekkel (oké, Remmel már ellőtték ezt a „megszeretem az embert, akinél a listám van” dolgot, de tök jól vette ki magát), de vele is alig kezdtek valamit. Plusz szőlőt eszik. SZŐLŐT.
Egyébként még adok egy plusz pontot a stáblistának, mert nagyon tetszett, ahogy a kódnevek folyamatosan átváltottak valódi nevekre, pl. L – Matsuyama Kenichi, ahogy a képernyő közepére ért, már Lawliet – Matsuyama Kenichi volt. Ötletes, kreatív megoldás. Összességében nem mondom, hogy elpazarolt két óra volt, mert nem rossz film, de ki lehetett volna belőle hozni sokkal többet.

Az alapötlet tetszett, sőt az kimondottan remek, de a kivitelezés az túl vontatott és néhol még unalmas is volt. Az ötletek, amikkel az előzményekhez próbálják kötni a sztorit, meglehetősen gyengék és már-már túl erőltetettek is, sőt a Light-féle dolog kimondottan hajmeresztő volt számomra.
A látvány, főleg a halálistenek megjelenítése viszont ebben a részben sokkal jobb. Az alapsztorival együtt ez nekem megér 7 csillagot.

Nem tettszett elég slamposra sikeredett. Nem értem hogy ha nem tudják legalább megközelíteni az animét vagy a mangát egyáltalán miért csinálják.