Danny Collins (Al Pacino), az öregedő rocksztár régi slágereivel haknizik. Úgy tűnik, mindene megvan: pénz, hírnév, gyönyörű menyasszony és még mindig megtölti a stadionokat rajongóival. A hajdani vad rockert a kemény évek, félresikerült kapcsolatok és az esténként újra meg újra előadott nóták… [tovább]
Danny Collins (2015) 51★
Szereposztás
Kedvencelte 3
Várólistára tette 45
Kiemelt értékelések
Kellemes vígjáték, jó zenékkel egy nyugisnak szánt estére. Az, hogy nem lett több ennél, az nem Pacinón és Beningen múlott, az ő párosuk miatt jó nézni ezt a filmet. Meglepő, hogy ők ketten mennyire jól elbohóckodnak egymással, feldobják a hangulatot, erre csak (mint mindig) ráerősít Christopher Plummer felbukkanása a színen. Az alapötlet tetszett a Lennon szállal, ezt lehetett volna erősíteni, a családi vonalat meg nem eltúlozni, ami miatt sajnos egy kihagyott lehetőség lett ez a film.
Jó is lehetett volna, de a film második felében a készítők nem bírtak a hollywoodi vérükkel, és elcseszték. Azért én élveztem Al Pacino szövegelését, jó páros voltak Beninggel.
Én nem gondoltam volna, hogy egy Al Pacino filmre valaha 10 csillagot adok, vagy kedvencnek jelölöm. De ez? Ez valami fantasztikus volt! Mindenkinek csak ajánlani tudom!
Ez most nekem igazán jólesett. Könnyed szórakozás, melyben a drámákat sem veszik túl komolyan, s ez mind Al Pacino karakteréből adódik. Tudja, hogy elcseszte az életét, néhány dolgot helyre akar hozni, de ha nem sikerül, ő azzal is megelégszik, hogy megpróbálta. De azért próbálkozik kitartóan.
Hát igen, nincsenek túl nagy mélységek a filmben, de azért aki elég érzékeny, az ezen is tud bőgni (pl. én). Szerintem nagyon egyben van a film, a színészek igencsak jók benne, és ha az ember épp nem akarja a világot megváltani, csak kikapcsolódni, arra tökéletesen megfelel.
Tragikus. Másfél óra elment megint az életemből. Próbálták vicces poénokkal meg egy kis szentimentalizmussal feldobni a kiöregedő rocksztár megváltozását, de nem sikerült túl fényesre. Nem ajánlom, Al Pacino rajongóknak semmiképp.
Tipikus öregedő-rocksztár film, ahol a főszereplő jóvá akarja tenni a múltban elkövetett hibáit/életét. Limonádé, de jó fajta.
Maga a film egyszer-nézhetős volt, nem is szippantott be annyira, mint vártam.
Valamiért a Broken Flowers, ami némileg hasonlít ehhez filmhez, (legalább is távoli rokon) sokkal jobban tetszett és szerintem mélyebbre is ment, mit a Collins, amit én kevésbé életszagúnak és kissé hatásvadásznak láttam. Vannak benne jó szövegek, Pacino remekel, de nem éreztem benne olyan sokat, hogy kiemelkedőnek tartsam.
Nem hittem volna, hogy az a levél valódi, azon azért néztem. :)