Cujo (1983) 59% 105★

Öööö nem volt rossz, már nem most láttam először ezt a filmet, de nem igazán lett kedvenc. A kutya Cujo tök ari volt, és a kissrác is, de a többi szereplő nagyon az idegeimre ment. Donna főleg, és a teszetosza apja Vic is, brrr… Nem mostani film, de a szereplők annyira bénák voltak pfff… A sztori nem volt rossz egyébként.

A légszívszorítóbb benne az amúgy végtelenül idegesítő kissrác félelem-sírása ("anyukám, édes anyukám, menjünk innen!" és társai), de lényegében nem hatott meg a dráma. Az anya az egyedüli értékelhető szereplő, az erő, az a misztikus anyai erő csodákra képes. Édesanyám jut róla az eszembe.
Végezetül: szükségét érzem, hogy azonnal megnézzem a Beethoven összes bugyuta vígjátékos részét, hogy a lelki békém újra helyreálljon; a (bernáthegyi) kutya az ember legjobb barátja. És pont.

Up, 2018.: még mindig szükségem van ezután egy bugyuta, aranyos kutyás filmre.

Én ettől nagyon féltem ano…

A könyvben szinte minden tetszett, az fantasztikusan jól lett megírva. A film viszont eléggé szétvágta. Jó, tudom, hogy nem lehet mindent belerakni és nem is nagyon van film, ami 100%-ig hű lenne az alapanyagához. Most kezdeném azzal, ami tetszett a filmben. Először is a kutya kinézete. Elképesztően hiteles lett. A másik a hangulat. Tudtam, hogy mi fog történni (természetesen) de, mégis le tudta kötni a figyelmemet és azt azért bevallom, egy-két helyen izgultam egy kicsit. A színészi játék is rendben volt, bár voltak kilengések, meg úgy a film technikai része is. Ami meg nem tetszett, egyszer a szétvágás. Személy szerint elég nagy csalódást okozott ez a könyvhöz képest. A másik a befejezés. Azt befejezést átírni bűn volt, merthogy a könyvben az volt az egyik csúcspont. A harmadik, hogy ez a történet, könyvre illik igazán. Azt a szellemi átlényegülést és lelki sokkhatást mind az emberekben, mind Cujo-ban teszik a könyvet remekművé és egy ilyen viszonylag érzelmi és gondolati történetet nem lehet filmre olyan jól átültetni. Összességében nem egy rossz film a Cujo de, a könyvtől nagyon távol áll. Mégis megadom neki a 7 pontot, mert amint arra gondolok, hogy önmagában mennyire hangulatos, így pozitívan tudok rá visszagondolni.
Sok filmnél (különösen a King adaptációknál) lehet azt mondani, hogy a könyv az sokkal jobb volt, ez itt is igaz, de azért önálló alkotásként is lehetne ezeket értékelni, és most inkább próbálok így viszonyítani. A könyv olvasása nélkül egész jó darab, mert a hangulata tényleg erős, de a könyvet ismerve egy okés darab.

A könyvet olvastam pár éve, az nagyon para volt. Valami hasonlóra számítottam, de eeez negatív értelemben minden képzeletemet felülmúlta. Jujj, már a könyv sem volt az én lelkivilágomnak való :D :D

A könyvet már olvastam,és nagyon tettszett, ezért úgy gondoltam, hogy megnézem már a filmet is belőle. Baromi rossz döntés volt…
Míg a könyv, izgalmakkal, és borzongással teli, a film konkrétan untatott, nem éreztem azt mint mikor olvastam a történetet. Az egy dolog, hogy vannak benne olyan részek, amik nem egyeznek, vagy konkrétan kimaradtak a filmből, amik a könyvben szerepelnek, vagy teljesen másak, de hát ne a fontosabb dolgok maradjanak ki, hát istenem…. Ha a filmet láttam volna előbb, össze nem tudtam volna rakni, hogy mi minek az esetleges következménye vagy valami…
Nem, nem…borzalmasan csalódott vagyok a filmmel kapcsolatban, reménykedtem, hogy ilyen jó könyv, nagyon jó feldolgozást kapott, de hát nem…
A szinkron szerintem most nagyon borzalmas volt ennél a filmnél, és a kis Tad konkrétan annyira idegesített, hogy megfájdult tőle még a fejem is.
Őszintén szólva, a könyvet mindenkinek ajánlom, a filmet senkinek sem!

A könyvet nem olvastam (akik igen, és a filmet is látták, azt állítják, előbbi összehasonlíthatatlanul jobb), de a film a halál idegesítő gyerek kibírhatatlan visítozása miatt számomra nézhetetlen.