Childhood's End (2015–2015) 78% 32★

Néha előfordul, hogy az ember képtelen szavakba önteni az érzéseit… közvetlenül utána még nehezebb lett volna, mert a vége olyan érzés volt mintha megütöttek volna. Lehet csak én voltam épp nem a megfelelő hangulatban, de engem ez kissé sokkolt. Már vagy ezer éve, hogy olvastam a könyvet, gyakorlatilag alig emlékeztem belőle valamire is, és mégis. Szóval most itt ülök és fogalmam sincs mit kéne írjak róla :)) Egy biztos, látványos és szívfacsaró, remek színészi játékokkal, amiből egyértelműen Charles Dance a legjobb, annak ellenére, hogy csak keveset szerepel. Valamint még a Milo-t alakító Osy Ikhile-t emelném ki. Összegzésként, tetszett.. vagy még se? Sci-fi rajongóknak viszont kötelező!

Újra kellene olvasnom a könyvet is, de anélkül sem volt rossz. Ez is egy lehetséges kimenetele lehetne egy idegenekkel való kapcsolatfelvételnek, de a vége az, ami igazán zúzós.

Csak maximális csillagot tudok adni rá. Láttam már pár általam olvasott könyv adaptációját, de azt kell mondjam, hogy eddig ez volt a legjobb. Volt benne annyi változtatás, hogy bizonyos karaktereken keresztül ismerhettük meg a történetet, de nem vitte el a filmet egészen más irányba. És meg lehet engem kövezni, én szeretem Mike Vogelt (pont az esetem, de ez más tészta). És erre a karakterre nem is lehetett volna jobbat találni. Lényeg a lényeg, ezt a sorozatot nagyon szerettem. És azért is jár a maximális csillag, hogy 3 részben kifejtették, és kapott egy nagyszerű lezárást is, nem pedig húzták, nyúzták évadokon át.

Egy ideje halogattam ennek az értékelésnek a megírását, mert előtte mindenképpen el akartam olvasni a könyvet is, ami végül most történt meg.
Egyet le kell szögeznünk: ez egy elképesztően jó adaptáció. Éppen annyit tesz hozzá Arthur C. Clarke regényének karaktereihez, amennyi a filmes közegben szükséges ahhoz, hogy megszeressük őket, együtt tudjunk érezni velük. Ebből a szempontból ez a sorozat nekem egy hajszálnyival többet adott, mint a könyv, ott ugyanis nekem ez hiányzott belőle. Nyilván a könyvben is szimpatikusak a szereplők, de közel sem ennyire, mint ahogyan ez a sorozat ezt képes volt megoldani. Közel hozza hozzánk őket, megismerjük és megszeretjük őket, de nem esik át a ló túloldalára. A történet lényege továbbra is kozmikus marad, roppant filozofikus és elgondolkodtató az emberiség kultúrájáról és jövőjéről.
Charles Dance a szívem csücske, és Karellen szerepében egészen hipnotikus volt számomra, igazán kiváló választás volt. A többieket nem ismertem, nem is tudom úgy dicsérni őket, de egytől-egyig hozták az elvárható szintet. A látványvilág is teljesen jó. Ha nem is kiemelkedő, de ez nem is egy mozifilm – kiválóan hozza azt, amit szükséges és egy pillanatig sem gagyi.
Sci-fi rajongóknak kötelező, másoknak pedig erősen ajánlott!

Huh… nekem nagyon kell már az úrtól olvasnom, mert ez a filmre vitt kis sorozat úgy szakított ki a valóságból, ahogy a hirtelen jött változás rántotta ki az embereket a Földről. Nem tudok spoiler-mentesen írni róla, egészen zseniális, őszintén nem gondoltam volna, hogy ennyire meg tud venni. A vége meg… istenem, nem happy end, végre egy ilyen film! Ó, ember…

Véletlenül akadtam rá egy ajánlóban, örülök, hogy belevágtam. Nem mondom, hogy tökéletes lett a sorozat (a könyvet még nem olvastam, így nem tudok mihez viszonyítani), de nagyon szépen bemutatta azt, hogy mi történne ha. Nekem különösen az első rész tetszett, ahol a megváltozott világot mutatták be, minden szépségével és gondjával. A további két rész is érdekes volt, igaz volt amikor kicsit már „lerágott csontnak” éreztem a fordulatokat, hisz annyi helyen megjátszották ezeket a kártyákat, amit itt is látni. Néha elgondolkodtam, hogy a vallás vagy a tudomány felé viszik el a történetet, de jól tartották az egyensúlyt. Az biztos, hogy megindító alkotás, a gondolkodósabbak közé tartozik, még így filmesítve, bár kérdés mennyit változtattak a könyvhöz képest. A színészek jól hozták a karaktereket, mindegyik kedvelhető volt valamiért. Összességében kellemes a sorozat, a scifi kedvelőknek mindenképp érdemes belevágni.

Hát ez k@ravjó volt!
Amikor meghallottam Charles Dance – még arc nélküli – hangját az űrhajóban, már akkor tudtam, hogy ez nem lehet rossz! Aztán az is hamar kiderült, hogy imádom Karellent, és egy pillanatra sem okozott csalódást – ő egy tökéletes karakter volt, a tökéletes semlegesség megtestesülése. Istenek, ilyen karaktertípussal még sosem találkoztam. A furcsa külső ne tévesszen meg senkit! Aztán a történet is megvett kilóra. Hála az égnek, hogy nem csináltak belőle sorozatot, mert akkor sosem kezdek bele, és ha bele is kezdek, sosem nézem végig, mert öt rész után szinte minden sorozatnál elkezd termelődni a szervezetemben a lesz@aromin, és totál elveszítem az érdeklődésemet. Egyben, nagy adagokban szeretem kapni az ingert, maximum 4-5 dózisban. Ilyetén a három részes minisorozat-kivitel tökéletes megoldás volt számomra.

Nem bántam meg egy percét sem, mivel értettem miről szól, még ha biztos is vagyok abban, hogy szélesebb közönségnek szánva puhítottak is rajta.

Jónak indult, de még közepesnél is rosszabbnak bizonyult nálam a minisorozat. Igazság szerint, kissé unalmas volt, sok volt a 3X80 perc, jobban is szét lehetett volna húzni a sztorit. A színészi játék közepes volt, talán csak a Milo-t alakító Osy Ikhile emelkedett ki. MIke Vogel hozta a szokásos szenvedő figurát, ami irritáló volt. A többiek elmentek. A szokásos „az idegenek megszívatják az emberiséget” sztorit kaptuk, ahol „ismét a gyerekeken volt a fő hangsúly”, ez pedig már lerágott csont. Ezek után nem hiszem, hogy a regényt elolvasom.