Chakhanmanyeojeon (2018–2018) 84% 5★

Most úgy tűnik, mintha lepontoztam volna, de azért nem volt rossz film.

Bevallom, azért kezdtem bele, mert kíváncsi voltam, hogy egy koreai filmben mennyire tudják jól feldolgozni az iker témát, mert még nem volt szerencsém egyhez sem. Hát egy kicsit szappanoperás lett, de hétköznap délutánra tökéletes volt, ráadásul a repülésről szólt, a stewardesek belső világáról, és ez elég volt ahhoz, hogy próbát tegyek vele.

A főszereplő ikerpár – a hidegszívű boszorkány Cha Doo Hee és az angyali légikísérő Sun Hee- karikatura szerűen mutatta be a jó és a rossz oldalt, ( mert ugye a világ rendje, hogy az egyik iker jó legyen, a másik meg majdnem rossz ), nekem mondjuk kicsit csalódás volt, hogy ilyen nehézkesen ment a karakter fejlődés, én azt hittem, hogy ez a film során sokkal jobban árnyalódni fog.

A szerelemi szál szerintem klassz volt, ráeszméltem, hogy nagyon szeretem a régi vágású gentleman-eket, és annyira jó volt nézni, hogy legalább a képernyőn még ilyen pasi is létezik. Úgyhogy Song kapitányra (Ryu Soo Young) semmi panasz, tényleg tök jól játszotta az aszexuális pilótát, aztán meg az érzékeny, gáncs nélküli lovagot.

Érdekes volt nézni, az Oh Tae Ri, az erőszakos igazgató asszony hisztirohamait, hát fééélelmetes volt ez a nő, és annyira jól játszotta a szerepét a színésznő, hogy az összes jelenete után kedvem támadt volna jól megrázni. Tényleg érdekes karakter volt.

Összességében ez egy kellemes, aranyos családi film- kivéve persze Oh Tae Ri baromságait-, látszott, hogy nem akarnak komolyabban a dolgok mögé menni, és ha ezt elfogadjuk, és nem várunk többet tényleg rendben volt.

Kicsit olyan érzésem volt az utolsó rész után, hogy jó -jó volt, de semmi extra. Leszámítva talán Song kapitányt. :)