A könnyek királynője (2024–2024) 86% 35★

Egyetlen dolog miatt húztam le egy csillagot, mert a rák nem ilyen…egyik fajtája sem.
Viszont amúgy ez egy csodaszép mese, ahol az elején a férjurunk viselkedése enyhén irritáló volt, de aztán hamar helyre rakja az élet… ahhh és komolyan, ha Eun Seongot senki sem szereti majd én megszeretgetem, hogy ne legyen ilyen genyó :P (rég utáltam és sajnáltam ennyire karaktert egyszerre:D )

Ez a sorozat igazi érzelmi hullámvasút. Elmorzsoltam közben jónéhány könnycseppet… Az elején nem tudtam, hogy mi lesz ebből, aztán egyre jobban beszippantott. Kim Soo Hyun pedig egy igazi csoda, valahogy mindig jól átadja az érzelmeket a játékával. Park Sung Hoon ismét tökéletesen hozta a gonosz karaktert, ő is nagyot alakított. Végén még sajnáltam is, hogy sose lehetett boldog… Jó volt látni ahogy főszereplő párosunk lényegében „újra egymásba szeretett”. :) Soo Cheol rengeteget fejlődött a történet során és egyre biztosabb támasza lett Da Hyének és a kicsinek. :) Hyun Woo szülőfaluját és az ottani embereket is könnyen meg lehet szeretni.
Összességében tetszett az egész, de azért haza tud vágni lelkileg.

Most, hogy végre kapok levegőt és már csak a fejem simán fáj a sírástól, gyorsan írok egy értékelést: 10/10 és kedvenc.

Kb. 50 millió forintért és felette lennék hajlandó újranézni az egészet, ez a heti fájdalom amit egyébként okozott csak ennyinél érné meg újra :D Ettől függetlenül ez nemzeti szinten és világszinten is imádott sorozat lett és ennek egyértelműen Kim Soo Hyun játéka az oka. Ez a srác egy zseni! Sosem láttam még tőle semmit, de ezek után ideje végignyálaznom a dolgait, mert amit itt letett az asztalra, mint egy laza romcom karakter… hihetetlen volt! Hae In karaktere sem volt rossz, mert láttam azt a szerelmes csillogást és az a ridegséget is rajta, nagyon durva volt.
És hát mindenki által utált Sung Hoon fiam… egy zseni. Ő is, akárcsak a többiek, hiszen onnan tudod, hogy jó egy színész, ha utálod, igazán; SZÍVBŐL az általa játszott karaktert. És megértettem egyébként, hisz' végig egy elfelejtett, sosem szeretett gyerek volt Ő… hihetetlen.

Nekem egy sarkalatos pontja volt a sorozatnak, hogyha arra nem kaptam volna választ, akkor nem adtam volna meg a 10-es spoiler

Viszont kérdésem lenne a készítők felé: MIÉRT KELLETT AZ UTOLSÓ 5 PERC?! TwT

Az eleje mondhatnám, hogy a szokott lassúsággal indult, de most nemcsak két, hanem inkább négy rész kellett ahhoz, hogy belendüljön a történet. Aztán viszont nagyon profin, pörgősen szőtték a mesét.
Vagyis a forgatókönyv nagyon jó volt, ríkatós-romantikus jelenet még a szokásosnál is több volt, a humor is kellő mértékben és finomsággal kapott szerepet a sorozatban.
Az persze, hogy két kifejezetten széparcú színész viszi a főszerepet, nyilván sokak számára plusz bevonzó erőt jelenthet. ( Én például KIm Ji Won arcát csak úgy önmagában is hosszan el tudnám nézni. :-) )
De a szépségen túl persze teljesen rendben van a színészek játéka (már ha elfogadjuk a koreai sorozatokra jellemző karaktereket, mimikákat, időnkénti idétlenségeket).

Engem a vége felé már nagyon megviselt a gonoszság erős jelenléte, nem bírok tartósan gonosz embereket, történeteket nézni, olvasni. (Így a gengszter- és maffiafilmek sem a kedvenceim, és persze Jockey Ewing sem. :-) )

Jólesően meglepett, hogy itt most bőven hagytak időt a lezárásra. Néhány sorozatnál alapos hiányérzetem volt a befejezés részletezését illetően.

Bár kezdem megszokni, hogy másfél órásra nyúlnak a sorozatok részei, szerintem ez azért sorozatoknál sok. Az egy óra jobb lenne.

Csodálatos sorozat.
@kookachu első két mondata szívemből szólt! https://snitt.hu/ertekelesek/1903222
Kim Soo Hyun mindig is kedvenc lesz. Fantasztikus alakítást láthattunk megint.

A sorozat szerintem önmagában fantasztikus. Egy hete fejeztem be és még mindíg a hatása alatt vagyok. Nagyon erőteljes és intenzív érzések hullámoznak végig a sorozaton. A színészek iszonyat jól alakították a karaktereiket. Az összes érzelem és gondolat látszott minden mozdulatukban, tekintetükben. Mivel a film nem valós történeten alapul ezért természetesen nem minden jelenet teljesen kidolgozott illetve ragaszkodik a valósághoz, főleg a kórházi része, hiszen a sorozat nem egy ember haldoklását követi végig, hanem az érzelmi nehézségekre koncentrál. Imádtam, hogy nem egymás találkozásáról majd a kapcsolat kialakulásáról szólt a sztori, hanem egy kissé más megközelítéssel kapcsolta újra össze a 2 főhőst. Remekül tudunk azonosulni minden szereplővel. Alig várom, hogy újra nézzem, de azt hiszem ezzel most még várok kicsit. Csak ajánlani tudom.