Capone (2020) 50% 25★

olvastam, hogy milyen szar kritikákat kapott. szerintem azért, mert mindenki egy jó kis gengszter filmre számít a cím alapján. a krimihez sincs semmi köze, ez egy vérbeli dráma. Tom Hardy most is zseniálisat alakított (mint mindig). a látottakat csak az fogja igazán értékelni, akinek van némi nemű ismerete a demenciáról, illetve hogy milyen egy ilyen betegségben szenvedő emberi roncsnak a környezetében lenni, aki még árnyéka se régi önmagának. meglepődtem, hogy ez igaz történet és utána olvasva, tényleg..Al Capone utolsó éveiben durván visszanyalt a fagyi..szifilisz, demencia, elmebaj.

A Capone kifejezetten rossz film. Nem azért, mert egy bélmozgást bemutató disszonáns Tom Hardy alakítja benne a demens Al Caponét, hanem azért, mert az egymásra hányt cselekményfoszlányok nem állnak össze egy egésszé, amelyben igazából nem tudja eldönteni a néző, hogy szánja, vagy bánja, vagy megvesse, vagy eutanáziát kívánjon Caponénak. De nem tudja magáénak érezni a családja kálváriáját sem, hiszen a fókusz nem ezen van, ahogyan még arra sem lesz képes a néző, hogy „így múlik el a világ dicsősége” motívumot egy biccentéssel megrágja, mert egyszerűen erre sem domborodik ki teljes mértékben az alkotás. Hogy mi volt a célja ezzel Tranknak nem tudhatom, az alkotásnak talán annyi létjogosultsága van, hogy ez az időszak is a 20. század egyik leghíresebb gengszteréhez tartozik, de erre azért sosem fordított senki nagy figyelmet, így társadalmi szegmensét tekintve létjogosultsága éppen van, de hogy élvezettel senki se fogja nézni az is biztos. A lázálmokért és Hardynak azért jár egy-egy pont, de többet érdemelt még a Scoob is, mert az legalább érzelmeket tudott kiváltani belőlem, s érződött benne valami koncepció, míg itt erre nem jöttem rá.

Értékelés: 2/10

Josh Trank filmje stílusát, filmnyelvét tekintve teljesen hagyományos. Semmi kihívó vagy szokatlan nincs benne, leszámítva a viszonylagos cselekménytelenséget és lassúságot. Amiben viszont radikális, hogy az emberit a növényihez közelíti. Ennyiben a Capone a vegetáció filmje. Ugyanakkor felmerül a kérdés, miért pont Capone? Nyilván lehettek emögött financiális megfontolások, ki a fenét érdekelne egy mentálisan teljesen leépült zongorahangoló vagy targoncakezelő? A legendás gengszter neve önmagában márkanévként funkcionál. De a filmből világosan kiderül, hogy nem ez vagy nem csak ez állt a döntés hátterében. Mi érdekli a rendezőt Capone utolsó évéből? Elsősorban nem a növényi állapot, bár kérlelhetetlenül ábrázolja, hanem a paranoia és a bűntudat. Az őt zaklató fantomok. Ez pedig nyilván kevésbé jól vihető színre egy zongorahangoló vagy targoncakezelő sorsát ábrázolva, noha persze azok a szakmák sem mentek a árulástól.
Trank bevet egy csalit is, amolyan hamis indikátorát a cselekménynek, nevezetesen az elrejtett 10 millió dollárt. Mondjuk ezt is, mint egyébként a film nagy részét, mindenfajta feszültség nélkül vezényli le. A Capone határozottan nem jó film, de messze nem olyan rossz, mint a híre és néhány erőteljesebb epizód miatt érdemes lehet megnézni.

Jó lenne tudni, hogy Josh Trank-nek mi volt a célja a filmmel. Szimplán csak rúgni akart egyet Al Capone-ba vagy csak akart egy filmet a demenciáról csinálni, csak annyira rossz író, hogy önmagában képtelen volt a témáról írni, ezért elbújtatta a Capone-mítosz mögé.
Igazából a valósághoz minimális köze van a filmnek, leginkább egy gyenge író gyerekes fanatizálásáról van szó. Az egy dolog, hogy akad benne történelmi tévedés, amire mondhatjuk, nem dokumentumfilmről van szó. De sajnos annyira gyenge a forgatókönyv a kitalált eseményekkel, hogy ha nem Tom Hardy szerepelne benne, jó eséllyel a kutya sem beszélne róla. És valóban Hardy az egyetlen értékelhető benne, de sajnos ő sem tudja elvinni a hátán teljesen a filmet.

Testileg és szellemileg leépült, lázálmoktól gyötört, őrület határán túl táncoló, maga alá hugyozó, ágybaszaró egykori gengszter utolsó napjai. Rettenetesen rossz, nehezen értelmezhető, nyomasztó nézni. A színészi játék viszont remek.