A dolgok kinevetése a szenvedés végső legyőzése? A 15 éves Lucien szégyelli apja foglalkozását, aki bohóc a helyi cirkuszban. Jacques klasszikus bohóc, bizarr fehér arccal és piros orral. Nem fiatal már, de még mindig megnevetteti az idegeneket, kivéve saját fiát. Apja legjobb barátja, látva… [tovább]
Bohóctörténet (2003) 7★
Képek 5
Szereposztás
Kedvencelte 3
Várólistára tette 8
Kiemelt értékelések
Londonna
Én akár még 10 csillagot is adnék rá, de az ún. erkölcs-zsilipem, „jóérzésem” nem hagyja. (S nem tudom, hogy ez a film hibájának számít-e, vagy sem. Nem vagyok meggyőződve róla, de egyszerűen nem tudok többet adni. Pedig amúgy szeretnék.)
Húsba maró ez az egész, nagyon fájt. És meg is sikerült csúnyán ríkatnia. Nagyon impulzív mozi, ami rengeteg kérdést vet fel, tényleg olyan, amit a végtelenségig lehetne rágni. (Meg is fogadtam, hogy amint megint lesz lehetőség rá, ezt meg fogom nézetni a srácokkal, mert nagyon érdekel, mit vált ki belőlük és milyen gondolatokat indít el bennük.)
És, hogy a történethez még toldjak valamit: Louise számomra egy kissé ufó. (Azon kívül, hogy szerintem ő a francia Emily Blunt. :D) Vele bármennyire is szeretnék, nem tudok azonosulni. Mármint, a romantikus érzéseit illetően. spoiler A kisfiú szála viszont szintén elég durva, az, amit köré húztak fel, az viszont nagyon tetszett.
ChöppMoly
„Mondják, a bohócnak nem szabad nevetni. Csakhogy neki semmit sem lehet megtiltani, lévén függetlenített szabályszegő. Ha nem nevet, hát nem képes rá. Egyszer régen – mielőtt még bohóc lett volna – a nevetés talán örökre a torkára forrt. Hogy minket mért nevettet? Azt hiszem, irgalomból.”
(Ancsel Éva: Bekezdések az emberről)
Hát így.
