Blood+ (2005–2006) 77% 40★

Nagyon vegyesek az érzéseim az animével kapcsolatban.
Az alaptörténet egészen jó lenne, de ahogy haladunk előre egyre inkább válik az egész egy vergődéssé.
Túl sok a karakter, akiknek a háttértörténetére inkább kíváncsi voltam, mint a lelkizős részekre. Sayánál és Hajinál is sokkal több minden belekerülhetett volna, nem csak egy-egy emlékfoszlány erejéig.
Az első 6-7 rész kínszenvedés volt, hogy várhatja el a sorozat, hogy izguljak a szereplőért, ha nem is ismerem? Egyszer ez miatt már félbehagytam a Blood+-t.
Aztán nagyjából összeszedi magát a sorozat, de azt is eléggé „öregesen”.
Körülbelül a felénél meg is áll a történet, onnantól csak önmagát ismétlik a jelenetek. spoiler
A harci jelenetek kritikán aluliak, több, dinamikusabb harcot elbírt volna a történet, így nem éreztem az egésznek a tétjét.
Mégsem tudok rá haragudni (annyira) mert sok dolgot megpendít, csak semmit nem fejt ki rendesen. Egyszerűen túl sok az infó és ezt dinamikusabban is megoldhatták volna. Az 50 rész alatt bőven.
Saya családját például nagyon megkedveltem, rájuk hagytak időt.
spoiler
Díva „gonoszságát” sem értettem egészen.
Az erőviszonyok sincsenek jól ábrázolva, ez részben a karakterek meg nem ismerésének köszönhető, részben a történet döcögésének.
Rengeteg kérdést nyitva hagy és erős identitásválságban is szenved. A konfliktushoz képest kevés a harc. Viszont, ha drámaibb, esetleg romantikus történetet akartak volna kihozni belőle, akkor ahhoz meg túl sok az akció.
spoiler
Sokkal jobb, mint a Blood, Saya sokkal szimpatikusabb, de még mindig nem elég jó.

Nagyon érdekelt a sorozat, mert anno úgy voltam a Blood rövidfilmmel, hogy sok potenciál van benne, de egész egyszerűen túl rövid volt ahhoz, hogy ráérezzen az ember. Most meg itt egy egész sorozat, mi baj lehet? Hát… nagyjából az, hogy ez egy full alternatív univerzum, semmi köze a főhős nevén kívül az eredetihez. Sayának ugyan sokkal kellemesebb személyisége van, de tudjátok mit? Én ezt a fapofájú akcióhőst és annak esetleges fejlődését jobban szerettem volna látni, mint egy tökéletesen új karaktert. Aztán itt van a pacing problémája, no nem is a történet előremenésével, hanem épp ellenkezőleg: olyan lassan ismerjük meg a sztori hátterét, hogy amikorra már beindul, addigra majdnem ráuntam. Pedig semmi szégyellnivalója nincs, nem épp a legeredetibb történettel rendelkezik, de tök jó, és meg mer lépni egy pár olyan lépést, amit más nem. Aztán amikor már végre történik valami, és végre pörögni kezd a gép, akkor mi történik? Bizony, lelkizés, angst, sírás… Ezerrel…
Végül is jó csúnya dolgokat írtam itt, de csak azért, mert sajnos ezek eléggé megmaradnak, holott összességében még így is pozitív élménynek nevezném a sorozatot. Elvégre amolyan szűrős darab, ki kell lesni a béna dolgok közül a jókat, de azok igenis megérik. Tulajdonképp a fordulatok is egészen jól sikerültek, a végére is benyomtak egy minimális csavart, szóval egynek teljesen megjárja. Csak tudj róla, mit akarsz megnézni…

Nagyon régen láttam ezt az animét, de nagyon szerettem :)

Szépen bemutatja, mennyire számít, kit hogyan nevelnek. A története nem lenne rossz, de tele van unalmas részekkel, amikből néhány ugyan tényleg kell tölteléknek és kiegészítésnek, de lehet jobban is megoldhatták volna. A szereplők közül voltak páran, akiket pofon csaptam volna, hogy ne nyivákoljon már és jöjjön meg az esze és a cselekedeteiknél is párszor a falnak mentem volna. Ami miatt végig morogtam, hogy Hagi-t abszolút semmibe vették. Ha harc volt, akkor gyere megvédeni, amúgy meg mintha ott sem lenne. Ráadásul ő saját magát is így kezelte!?! Amikor folyton azt válaszolta, hogy „ha úgy kívánod” vagy „ha ezt kívánod” na itt már agybajt kaptam. Az egyik kedvencem mégis ő lett, na meg Solomon. Amit meg nagyon nem értettem az a hatalmas erőkülönbség és még spoiler

Nem rossz, de rengeteg idegesítő karakter (élükön a főszereplő leányzóval) és időhúzás volt benne, ezért a sok levonás.