Birth/Rebirth (2023) 63% 8★

Radaromon tartózkodott egy ideje ez a mű, a már megszokott minimális előtudással bele is tudtam vágni, és jujj, de jól tettem megint. Laura Moss mozijának roppant odaszegező a témafelvetése és rendkívül fajsúlyos dilemmákkal szembesített.
Vajon meddig mehet el az ember erkölcsileg, ha adva vagyon a lehetőség, hogy halott szeretteit újra lássa élni? Megéri-e ez az egész, áldozatokat követelő folyamat egyáltalán vagy jobb ha beletörődünk sajátjaink elvesztésébe, hagyjuk elengedni őket, megőrizvén inkább örökre az emlékezetünkben? Meddig lehet ezt huzamosabb ideig csinálni kockáztatva saját testi és mentális egészségünket egyaránt?
Pszichésen meglehetősen gondolatfokozó, és ahogy tudományosan levezetik vagy ha úgy tetszik boncolgatják a kísérletek egyes mibenlétét, menetét, variációit, eredményeit valami fenemód beszippantott. Persze a moralitás figyelmeztető jelzése szintén nagyban felmerül gyakran, meglehet, hogy bizonyos esetekben átlépked a határain a film, de valahol az is megfordult bennem, hogy létezhetnek olyan rögeszmésen elhivatott emberek, tudósok, akik képtelenek szabadulni ezektől a lélekmardosó gondolatoktól, akár a szakmai ártalmak okán is és akármeddig képesek elmenni ez ügyben.
Más kérdés, hogy velük szimpatizálni majdhogynem lehetetlen, mert közben iszonyú profin vehetik fel a jó szándékúság álarcát, tökéletesen fedve valódi, háttérben megbúvó céljaikat.
Pont eszembe jutott a film kapcsán egy jó párhuzammal a Kedvencek temetője, azon belül is az öreg Jud mondata: „Néha jobb, ha a halott halott.”
Remekül építkezik a cselekmény, egyre jobban nyílnak ki az elborultabb motivációk, az élet-halál kontrasztja átkarolja a hangulatot, olykor kendőzetlenül naturalista, a zene pedig borzongatóan túlvilági. A színészi játék úgyszintén kiemelendő, Judy Reyes baromi jól hozza a meggyötört, elszánt anya szerepet, de a prímet a The Dark and the Wicked-ből és a 2023-as The Boogeyman-ből ismert (Emma Stone creepy ikertestvérének is betudható) Marin Ireland viszi, aki egészen briliáns, végtelenül beleélt, hiteles alakítást nyújt.
Habár akadt olyan döntés a karakterek részéről, amivel nem feltétlen tudtam együtt rezonálni, ezt figyelembe véve is egy megannyi létkérdéssel, tudományos érdekességgel operáló, gondolatokra késztető, különleges horror dráma. Nagyra értékelem az ilyen alkotásokat, és….. ja igen, a malac pedig cuki.

A tema nem mindennapi volt az teny, es aki birja az orvosi cuccokat annak jo esellyel be is johet a film.
Nekem inkabb tasztito volt, ennel fogva nem is tudtam teljesen atadni magam a filmnek (egyaltalan nem).