Betolakodók (2011) 64% 15★

Jó pár nap eltelt a film megtekintése óta, de még mindig nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem. Volt ugyanis egy nagyon jó alapötlete, ami a gyermeki fantáziáról és annak félelem miatti eltorzulásáról szólt, de ezen kívül sok érdekességet nem tartalmazott. A párhuzamos idősíkok általi elbeszélés izgalmassá tette a történetvezetést, a fában talált mese különböző változatai is csempésztek némi félelmetességet a jelenetekbe, mégis hiányérzet és megválaszolatlan kérdések hada maradt bennem a megnézése után. A film felvetése érdekes és egyedi ugyan, a megvalósítása azonban a megszokott horrorfilmes elemeket követi (bár becsületére legyen mondva, nem tolt az arcomba két másodpercenként egy jump-scare-t, aminek felettébb örültem). Egyszeri filmélménynek nem rossz, az üresjáratoknál pedig lehet azon tűnődni, hogy az anyát játszó Carice van Houten kapcsán hány Melisandrés poén jut eszedbe, illetve lehet azon csodálkozni, hogy Daniel Brühl az egész filmet spanyol nyelven nyomja végig (mondjuk, ezt embere válogatja, de nekem abszolút új infó volt, hogy ő spanyolul is tud).