Barquero (1970) 60% 2★

Kellemes meglepetés, mivel klasszikus amerikai western létére ez a film mintha másféle húrokat pengetne a megszokottaknál – hogy úgy mondjuk, van valamiféle kamaradrámai felhangja, amennyiben cselekményének színterét meglepően szűkösre húzza, a szembenálló erők közötti interakciót mégis minimalizálja. Túl sokat nem szeretnék lelőni a sztoriból, legyen elég annyi, hogy meglepően feszes és a kilencvenes évek jobban sikerült akciófilmjeinek letisztult cselekményeire emlékeztet: világosak a tétek, a táborok jól elkülönülnek, de eszi őket a belső feszültség, ami tökéletesen rátelepszik a nézőre is.

A látszólagos alacsony költségvetés egyáltalán nincs a mozi kárára. A filmezés szép, kapunk sztárt, az akció valid. Az egyetlen kérdés talán maga Lee Van Cleef – ugyan kultikus név a műfajban és rendkívül karakteres színész, vannak kétségeim, hogy mennyire hiteles a szerepében, sőt, azzal kapcsolatban is, hogy mennyire jó színész valójában. Szereti őt a kamera, be tudja mozogni a rendelkezésre álló teret, de olykor paródiaszerűen túltolja a dolgot. Egy jelenetben például a bronzszínű, kidolgozott felsőtestét csodálhatjuk meg, de egyből az jutott eszembe a látványról, vajon meddig tudja még behúzva tartani a hasát…
Minden más téren rendben vagyunk, az antihős karakterében Warren Oates szépet domborít, a magyar változatban kimondottan passzol hozzá Mihályi Győző orgánuma, ügyesen hangsúlyozza ki a jellem neurotikus vonásait.
A szépen megírt sztori egyetlen negatív eleme, egyúttal a film egyik kvázi-logikai problémája is ide kapcsolódik: a banditák nyilvánvaló hátrányban és vert helyzetben vannak, és bár a sors a kezükre játszik, Travis túlságosan is magabiztosan veszi az akadályokat, túl sok információval és tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy túl lehessen járni az eszén. Egy idő után elkezdjük sajnálni Remyt, főleg miután a film második felében valamiféle előtörténetet is kap a figurája – jegyzem meg, ekkor mintha időhúzást eszközölni a rendező, és bár ez nem érződik fájdalmasan, de a feldolgozott konfliktus bizony éppen hogy csak kitölti a majdnem kétórás műsoridőt.

Jó film! Jól megírt, ügyesen rendezett, jól eljátszott, itt-ott apró konceptuális hibákkal, elgondolkodtató részletekkel. A legfontosabb, hogy fenntartja a néző figyelmét és a feszültséget, emlékezetes marad hosszabb távon is. Ajánlom!