Ballada a katonáról (1959) 87% 15★

Bevallom, eddig még nem láttam szovjet háborús filmet, de idejét éreztem, hogy betekintést nyerjek a filmkészítés ezen szegletébe is. Választásom pedig Grigorij Csuhraj filmjére esett, mely teljesen lenyűgözött. Szépít, ezen nincs mit tagadni. Viszont mit csináltak és csinálnak az amerikaiak a mai napig a háborús filmjeik nagy hányadában? Szépítenek, beállítják magukat az igazság lovagjainak. Plusz ugye ment ezerrel ott is a propagandafilm gyártás. A Ballada a katonáról is olykor szépít, néhol pátoszos, szikrányi propaganda is fellelhető benne. Mégsem ezek miatt marad meg a nézőben. A Nyugaton a helyzet változatlanhoz tudnám leginkább hasonlítani, mivel ahhoz hasonlóan ez a film is emléket állít azoknak a fiataloknak, akik nem arra voltak hivatottak, hogy pár ember hülyesége miatt meghaljon a frontvonalon. Akik többre vihették volna.
Aljosa egy idealizált figura, akinek még ott a tojáshéj a fenekén, mégis tankokat robbant fel. Ezen akciójáért ki is akarják tüntetni, de gyermek még, így kérése, hogy egy napra hadd mehessen haza édesanyjához, hogy legalább a lyukas tetőt megjavíthassa. Nem mellesleg, milyen érdekes: A nagy hős, nem Sztálinért, nem az anyaországért robbantotta fel a két tankot, hanem mert megrémült és menekülés közben pont talált egy páncéltörőt. Nem kívánja a plecsnit sem, hogy azzal hőzönghessen bajtársai között. Csuhraj mintegy tökéletesen szembe megy a sztálini diktatúra szovjet képével.
A fiú idealizált alakja aztán a hazaútján mutatkozik meg leginkább. Hat napot kap, melyből négy az utazásra van szánva, viszont háború van, melybe a hátországban is belefut úton, útszélen, így mindig akad valaki, akinek segítenie kell. Ma már kissé didaktikusnak tűnhet, ahogy a film szemlélteti a dolgokat, mégis sokszor nagyon megindítóak a látottak. Ahogy a rokkant katona nem akar hazamenni feleségéhez, mert egészségesen sem jöttek ki jól, most pedig már nem akarja terhelni, végül mikor újra találkozik kedvesével, az a nyakába ugrik. És milyen érdekes! A nő szinte észre se veszi, hogy férje elvesztette egyik lábát, míg a férfi szinte azonnal felfigyel a neje kezén levő kötésre. A nő számára ugyanis egy a fontos: a férje él. Ezzel szemben áll a másik házaspár. Szerjóssa két szappant küld haza feleségének – melyeket zászlóalja úgy könyörgött ki a tiszttől – és üzeni, hogy ne aggódjon érte. Aljosa örömmel viszi fel a szappant a nőnek, viszont az olyat tett, amit ezer szappan sem mosna le róla: megcsalta a férjét. A fiú kénytelen rádöbbenni, hogy nem mindenki jószívű, nem mindenki gondolkodik úgy, mint ő. Tudja, hogy kevés az ideje, így először Szerjóssa feleségéhez megy fel, mert az közelebb lakik. Azonban amint megtudja, hogy mit tett a nő, nem sajnálja idejét, hogy átmenjen a messzebb lakó apához és átadja a két szappant. Sőt, még hazudik is, hogy jól ismeri a fiát, aki a legnemesebb az ezredben, csak hogy a beteg apa boldog legyen.
Aztán a film legszebb szála: a szerelem. Ahogy Aljosa és Sura bimbódzó kapcsolata végigfut a filmen. Sajnos a végkimenetelt tudjuk, hiszen a film elején elmondják nekünk, hogy Aljosa sosem tért haza a háborúból, de a néző mégis reménykedik. A pályaudvaron történő elváláskor azonban tudjuk, sosem látják újra egymást a fiatalok.
Szerencsére némi humort is sikerült belecsempészni a cselekménybe, így olykor-olykor jókat kacaghat az ember, hogy Aljosa hazatérésénél átszakadjon a gát. Mert én bizony a film végét megkönnyeztem, hiába volt kicsit talán giccses. De mondom, számomra ez belefért. Nem mellesleg a cím is tökéletes választás volt. Az a komor, bús hangulat végigfut a filmen, és egyfajta balladai homályként ott marad, hogy miként halhatott meg szegény fiú? Hiszen ezt nem mondja a film. Lehetséges, hogy még a visszaúton egy ágyútűzben? Vagy a fronton? Esetleg épp hazatartott? Talán nem is fontos. A lényeg, hogy nem térhetett haza, az anya pedig hiába várja, hogy újra átölelje egyetlen gyermekét, már sosem fogja.

Ez a film biztos kasszasiker volt bemutatása idején szovjet mozikban. Kicsit idalizálja a háborút, másrészről viszont bemutatja azt is, mennyire kihatott ez az egyszerű emberek életére. Egyszer megéri megnézni.