Az Utolsó ember a filmtörténet időtlen klasszikusa, amelyet 1958-ban a „brüsszeli 12”-be, minden idők legjobb filmjei közé is beválasztottak. Egy hotelportás története, akit öreg napjaira vécésnek fokoznak le, s akit a megaláztatás tönkretesz, hiszen pompás egyenruhájával élete értelmét is… [tovább]
Az utolsó ember (1924) 17★
Szereplők
| Emil Jannings | hotelportás |
|---|---|
| Maly Delschaft | unokahúg |
| Max Hiller | unokahúg vőlegénye |
| Emilie Kurz | vőlegény nagynénje |
| Hans Unterkircher | hotel menedzser |
Várólistára tette 21
Kiemelt értékelések
NB14
Szívszorító történet egy tisztességben megöregedett, jóindulatú hotelportásról, aki segít a síró gyereken, és egyáltalán az embereken. Megroggyant erőállapota miatt viszont, nagy fájdalmára, nyugdíjazzák.
Köztiszteletben áll a lakóházban, ahol a munkáscsaládok felnéznek rá, és egy ideig még eljátssza, hogy munkahelye a régi. De kigúnyolják, amint kiderül: már csak gondnokként alkalmazzák a hotelben.
A pozícióromlás gyötrelmeiről, a szégyenről, és a kárörvendő, kegyetlen emberekről szól. Mestermű. A happy end váratlan, és nem barátja a valóságnak, de legalább jópofa. Emil Jannings (az első Oscar-díjas férfi főszereplő) hatalmas színész, a következő két Murnau-filmben is főszereplő, mint Tartüff és Mefisztó.
