Az őrült nők bálja (2021) 52% 5★

Épp ma reggel hallgattam meg Farkas Katalin filozófust (Qubit podcast), aki az igazságról és a tudásról beszélt. Leginkább az hatott rám, hogy határozottan kiállt a tudás beismerése mellett. Manapság szinte általános, hogy a legtöbb szakember valószínűségekről beszél – szinte erről ismerszik meg a jó tudós, hiszen ezzel mutatja, látott már karón varjút, az emberi tudás határait meg sosem szabad felejteni. Talán túlontúl hangsúlyossá vált a tudomány oldalán ez a bizonytalanság, amit őszintén szólva akkor is felemlegetnek, ha tízezreléknyi esélyekről van szó csupán. Én mindig is praktikalista voltam ebből a szempontból. Valljuk be, furán néznénk, ha a szerelő olyasmibe kezdene bele, hogy hm, hm, rendben, most működik ebben a pillanatban, de bizonyos valószínűtlen esetekben azért ez változhat, és igazából minden 57. esetben magam sem tudom, mi történik.
Azért írom ezt le, mert a tudomány arroganciájáról, az aktuális helyzet bebetonozásáról sem szabad elfelejtkezni. A forradalmárok diktátorokká tudnak válni. Hogy ez nem csak távoli tanulság, az sok helyen érződik ma is. Talán nem locsolják hideg vízzel a magyar diákokat, sötét pincébe sem zárják őket, de a megtörés, a tekintélynek való öntárgyiasító engedelmeskedés eléggé alapvető elvárásnak számít. A két szélsőségre természetesen nem a nagypofájú butaság a megoldás.
Hanem pl. az ilyen filmek, amik ugyan didaktikusak kissé, kellően misztikusak is, de legalább elég sok mindent elmagyaráznak. Mondjuk nem azt, hogy vannak szellemek.
Dühödten és elégedetten néztem végig.