Az istenek hegycsúcsa (2021) 85% 19★

Elképesztően szépek voltak a hegyekről készült animációk, mintha valódi felvételek lettek volna!! Egy élmény volt nézni, csak ámultam! Már csak ezért is megérte. A történet is teljesen hozta egy élőszereplős film szintjét, a zene és a hanghatások is illettek hozzá, mintha valóban másztak volna. Az emberekről készült rajzok már változó minőségűek voltak, az élethűhöz közelítőtől (egészalakos képek) a nagyon rajzolt, tipikus japánig (arcok). Kicsit sajnálom, hogy nem egy másik stílust választottak (képregényekben láttam már jobbat).
Az ilyen hegymászókat, mint Habu, tudom tisztelni. Nincs családja, se senkije, csak a mászás, saját döntése szerint. Úgy él, ahogy élni akar.

Először is a látványvilága ennek az alkotásnak elképesztő. Minden elismerésem a készítőknek. Brutális magasságok. Lélegzetelállító képkockák.
Ugyanakkor a sztori és a szereplők motivációja számomra gyenge, unalmas és érthetetlen volt sokszor. Az igaz, hogy jól bemutatta Habu múltját, mégsem kaptam világos és érthető válaszokat, mit és miért csinál. Egyetemben az újságíróval. Így kívülállónak éreztem magam a megfilmesített manga nézése közben és nehezen tudtam átérezni az ő veszteségüket, dilemmájukat és hajtóerejüket.
Összeségében nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a döntés az Oscaron vele kapcsolatban.:)

Szép hegymászós film arról, hogy miért másznak az eltökélt hegymászók. Az animációs részek fennköltté teszik a filmet, a valóságban egy köteg hószemcsét látnánk meg vakító fehérséget. Elég csendes film különben.

Valami eszméletlenül szép a film látványvilága pedig ez „csak” egy animációs film! No, de miről is szól? Amiről az ilyen hegymászós filmek szoktak. Egy fotós és egy hegymászó összefog, hogy feljussanak a csúcsra. A kitartásról, a küzdelemről, a nyughatatlan előre menni akarásról. Arról, hogy „ ha ebbe egyszer belekóstolsz, többé nem tudod otthagyni. Így van ez.” (Habu)