Az első ómen (Ómen 0.) (2024) 61% 76★

Kellemes meglepetés volt. Habár – ahogy azt elég sok mai filmnél szoktam írni – az égvilágon semmi újdonsággal nem szolgál, azért érezhetően tisztelettel nyúltak az eredetihez. Sikerült egy viszonylag koherens sztorit összehozni, amibe még egy számomra úgy-ahogy meglepő csavart is kiötleteltek (amit egyébként simán lehet vágni előre, de én annyira bele szoktam feledkezni a filmbe, hogy sokszor utólag látom csak, hogy mennyire obvious volt a dolog) Továbbá noha a film 1971-ben játszódik, a római zavargásokkal a forgatókönyv ügyesen reflektál a mai világhangulatra is.

Csodákat nem fognak zengeni a filmről, de amennyit a témából ki lehetett hozni, azt a készítők nagyjából kimaxolták. Talán egy kicsit hosszabb lett a kelleténél, illetve a hasonló mozik klisés eszköztárából is jó nagy adagot tesznek a tányérba, de ezt ellensúlyozandó a hangulat egész ördögi, a képek is szépek, jól áll a témának ez a Keresztapás barnás színvilág.

Arkasha Stevenson erős rendezői debütálása ez a mozi, ennélfogva dicséret illeti a hölgyet. A színészek is rendben vannak, a főszereplő Nell Tiger Free, a Brennan atyát alakító Ralph Ineson, illetve Nicole Soraco azok, akik miatt a film működik. A soundtrack is megérdemel egy külön említést, igazán kísérteties muzsikát hallhatunk, amikor pedig felcsendül Jerry Goldsmith Ave Satani-jának átirata, na az libabőr. Remek.

Összességében tehát nem raktam le a hajam a fimtől, de a baljós hangulatnak, a kifogástalan képi világnak, zenének na és persze a nosztalgiának köszönhetően az összkép mégis pozitív. Jól esett most ez a visszafogott régimódiság.

Bevallom őszintén, nekem eddig az eredeti Omen filmek is kimaradtak – jajj, tudom, tudom – szóval érdekes volt egy 2024-es verzióval kezdeni. Őszinte leszek nekem tetszett. Nem kiemelkedő film, de a horrorban az amúgy is ritka. Nem alapvetően ijesztő, inkább nyomaszt, ami jól esett. A története szerintem izgalmas, tök jól kiegészíti az eredeti szériát (közben már azzal is haladok…). Szeretem a vallási horrorokat, és az előzmény történeteket, szóval nekem ez egy win-win volt. A színészek nagyon jók, de annyi atya van benne, hogy nekem zavarossá vált, főleg, miután elkezdtem nézni az eredeti Oment.
Ami nagy hátránya nekem, hogy a zenéi nem olyan jók. Az eredeti szériának, különösen az első filmnek a legnagyobb erőssége a zene, ez itt sajnos nem volt meg. A női főszereplő viszont sokat dobott rajta. Ha őszinte akarok lenni, a démoni gyerek, Antikrisztus és minden fura gyerek történet akkor működik jól, ha a főszereplő mellette nő. Valahogy egy anyához jobban illik ez. Margaret pedig nagyon jól hozta a gondoskodó nőt, aki a legvégéig igyekszik mindenkire vigyázni.

Teljesen klasszikus film a zsáneren belül. Talán egy kicsit próbálja a karaktereket jobban hozzásimítani a sztorihoz és a világhoz, mélységet adni nekik. Hozzám ez az üzenet elért de ettől ez még csak egy sima keresztény-horror.

nagyon szépen rendezett film, jó színészekkel, zseni mooddal, pár jumpscare-rel
DE
hiányzott nekem valami belőle
tudom, hogy prequel (utólag jöttem rá, don't judge me) és lehet érdemes megnéznem az eredeti hetvenes évekbeli Óment, de egy kicsit kevésnek érzem a sztorit, voltak bizonyos jelenetek, amiknek semmi értelme nem volt (például spoiler?)
néha tátott szájjal bámultam és konkrétan lesokkoltam – mikor Margaret spoiler
vagy mikor spoiler
VAGY mikor spoiler, ott az előttem lévő három tinifiú nem reagált túl jól – egyszer remélem elérjük azt a szintet, mikor ilyen természetes dologra nem az az első reakció a férfiaknak (inkább kisfiúknak), hogy „jaj, de undi”…

Mint sima papos-apacas-ordogos film is meglehetosen kozepes, az eredeti Omen triologianak pedig a labnyomatol is kilometerekre van.
Vagy inkabb fenyevekre.

Nekem pont az tetszett benne, hogy nincs túl tolva. Felépített sztorija volt, kevesebb klisével, mint általában. Nekem ez most tetszett, de lehet csak annyira kiéheztetik mostanában a horror rajongókat, hogy már mindennek örülök.
Az ómen amúgy is nagy kedvencem volt anno…

Nézhető film. Nem unalmas, jó a cselekményvezetés. Tetszett a színészgárda. Megtartotta a figyelmemet,nem untam a storyt.

Működhetett volna, de nekem valami hiányzott belőle.
Az tetszett, hogy nem tolták tele rémisztő szörnyekkel, inkább volt rejtélyes, feszült, sötét és némileg bizarr.
Amit sajnáltam, hogy nem kaptunk magyarázatot a fura apácára.
Ami kimondottan nem tetszett, az a zene – inkább idegesítőnek találtam, mint ijesztőnek.
Összességében: most már ismerem az előzményeket, mindent tudok, mégsem veszítettem volna semmit, ha kimarad az életemből. Nem volt nagy szükség erre a sokadik Ómenre.

the second Immaculate