Az árulás csapdájában (2021) 66% 8★

Szívből ajánlom ezt a filmet leendő filmesek, tehát és elsősorban: rendezők, operatőrök, színészek, sminkesek, kellékesek, vágók, forgatókönyv írók szíves figyelmébe.
Ugyanis, egyetlen perce sincs, amit lehetne értékelni, olyan rossz ez a film.
Al Pacino is? – Ő a legrosszabb.

A „Hogy ne csináljunk filmet” sokkal remekebb cím lett volna számára.
Ami még rendkívül rossz benne:
– Meadow Williams – ő kicsoda amúgy? Mert az rögvest kiderül, hogy ő adta a büdzsét és menedzselte a film elkészültét. De, hogy volt annyira bátor (és leginkább csöpögősen önimádó és önkritikán aluli), hogy ő legyen a főszereplő is egyben. Kérem szépen, hölgyeim, így kell „nem színjátszani”. Ha van antitalentum a Földkerekségen, akkor ez a hölgy abszolút megfelel ennek a fogalomnak. Jah, és amikor megpróbált öt-hat alkalommal énekelni, annyira hamis volt a hangja, hogy a macskám a film végéig beköltözött a kanapé alá. És ezúttal is vérkomolyan írom, vicc és túlzás nélkül. (Bár lehet, hogy a káromkodástól ijedt meg szegény, ami belőlem szakadt fel, mikor a dobhártyámat felszakította a hamis, dallamtlan zörej).
Borzalom.
Nagyon komolyan írom ezt: én már a film közepén azt hittem, hogy valami olyasmi fog velem történni (esküszöm, hogy többször hátranéztem a székben és körülnéztem a szobában), hogy ez valami kandikamra? Tudjátok, valahogy úgy képzeltem el, hogy Al Pacino a film legvégén kitekint, hogy: na mivan hülyegyerek, tényleg végignézted? Balfácán vagy!
Az egy csillag a stáblista végén az öregnek szól. Mert az cuki.
Ez nem film. Ez egy ócska, a filmezést megszégyenítő, önelégült, gusztustalan, zsírban tocsogó, három napja a napon büdösödő, kukacok zabálta húsdarab.
Hogy még borzalmasabbat írjak: ennyi erővel Vajna Tímea is nyugodtan rendezhetne filmet. Bármikor.

Sokkal rosszabbra számítottam, mikor nekivágtam a filmnek, viszont kellemesen csalódtam.
A színészgárdából előzetesen kizárólag Al Pacinot ismertem, igazából csak ő miatta vettem rá magam, hogy megnézzem e alkotást (az utóbbi években/évtizedekben több „filmvállalása” is megkérdőjelezhető). Végvári Tamás halála után nem hittem volna, hogy lesz olyan magyar hang, aki meg tudná őt „elfogadhatóan” szólaltani, de Dunai Tamással elégedett vagyok (már Az írben is ő szinkronizálta őt).
Jó volt a cselekmény és a történetvezetés. Előtte semmit sem tudtam a sztoriról, úgyhogy érdekes volt a perspektíva és igazán lehetett drukkolni a főszereplő hölgynek.
Egyszer nézős alkotás, de kikapcsolódásnak megfelelő.