Az Angyal vérbosszúja (1969) 70% 1★

Bár tegnap az Az Angyal sorozat részeként néztem meg, helyesebb a magyar forgalmazáshoz hasonlóan a szériától kicsit elkülönítve kezelni Az Angyal vérbosszúja című dupla epizódot, melyet szerkesztéstől függően tekinthetünk önálló moziként és részeken átívelő történetként – ebben egyébként nem egyedülálló, szintén a hatodik évadban már korábban szerepelt Az Angyal elrablása című ugyancsak kétrészes/egészestés alkotás. Jogos következtetés volna azt hinni, hogy ezek a másfél órás nagyobb volumenű kalandok jó ízelítők azok számára, akik magába Az Angyalba nem kóstolnának bele csak úgy, de éppen ennek a funkciónak sajnos egyáltalán nem felel meg ez a film: sok szempontból inkább van már köze a leendő Moore-i James Bond karakterhez, mint magához Simon Templarhoz!

Az önmagában nem tűnik nagy megfejtésnek, hogy egy 50-55 perces formátumra már nagyon ügyesen és okosan kiérlelt dramaturgia nagyon nehezen illeszthető egyik percről a másikra rendes mozifilmes keretekbe. Nem akarom a később esedékes sorozat-értékelésem poénjait lelőni, de Az Angyal a legelső epizódjától mélységesen precízen és szellemesen épült fel, bármiféle általunk érzékelhető stilisztikai, karakterisztikai útkeresés nélkül. Simon Templar kész, kerek egész karakterként érkezett meg a tévéképernyőre, és egészen a hatodik évadig meg is őrizte ellenállhatatlan sármját, angolosan elegáns és kimért hősi dicsfényét – ekkor, az ’68, ’69 körül készült epizódokban már látszanak a Moore-ra igen gyorsan és váratlanul ráköszönő öregedés jelei, hogy aztán a hetvenes évek elején már kimondottan energikus ötvenesnek nézzen ki, szemben Simon Templar harmincas örökifjú kisugárzásával.
Az Angyal vérbosszúja ennek ellenére olyan szinten próbál építeni Templar atletikus képességeire, mint korábban a sorozat soha. Akciószekvenciák terén a film sokkal többet vállal, mint a széria, így aki valamiféle Bond-főpróbát vél észrevenni, egyáltalán nem jár rossz nyomon. A korábbi epizódok egyébként is régóta utalgattak már Moore potenciális Bond-szerű vonásaira, de ekkor és itt már egyáltalán nem tűnik elképzelhetetlennek, hogy a vérbosszú afféle prezentáció lehetett Broccoliék számára, felmérendő a Moore-ban rejlő potenciálokat.
A rendezéssel megbízott Jim O'Connolly egyébként az ötödik évadban debütált és két jól sikerült részt rendezett, mielőtt beült volna erre a dupla epizódra: a mozi kivitelezése arról árulkodik, hogy komolyan vette a feladatot, és stilisztikai szempontból ő is a Bond-univerzum látványosságát, izgalmát próbálta reprezentálni a vásznon. Ez megnyilvánul a trükkös és meglepően friss kameraszögek, a váratlanul hosszú és mozgalmas snittek, a vetített háttér helyett valódi külső forgatási helyszínen felvett jelenetek használatán – Moore menekülése a maffiózók várából mintha világos előképe lenne a Polipka hasonló akciószekvenciájának, az ugyanoda történő visszajutás meg a Szigorúan bizalmasra emlékeztethet. További izgalmas fordulat, hogy a jellemzően ravaszsággal és fizikai ügyességgel győzedelmeskedő Templar ezúttal bizony fegyverhez nyúl és használja is azt.
Ahol a dolog megbicsaklik, az a történet felépítése: nyilvánvaló, hogy egy kilencven perces filmmé összehegesztett kép sorozatepizód nem működőképes, de mivel a készítők mindkét lehetséges formátumot meg akarták tartani, beáldozták az elsőt. A történet első 45-50 perce finoman szólva dögunalom, míg a második a valaha volt legnagyobbat durranó adrenalin-bomba a széria történetében. Itt viszont visszakanyarodnék a bevezetőben írtakra – mindez ilyesformán már annyira eltávolodik Az Angyal eredeti arculatától, életérzésétől és bájától, hogy szinte meg is szűnik önazonosnak lenni.

Az Angyal vérbosszúja egy nagyon korrekt hatvanas évek végi brit akciófilm, mely technikailag, televíziós háttere okán nem ér fel a nagy mozis produkciók szintjére, de nem is jár tőlük messze. Szerves része Az Angyal sorozatnak, de nem tudja reprezentálni annak epizódról epizódra megtapasztalható nagyon szerethető tulajdonságait. Emiatt én vagy önmagában, angyali mivoltától teljesen eltekintve ajánlom megtekintésre, vagy pont hogy a sorozat szerves részeként. Aki kacérkodik Az Angyal megnézésével, üljön neki nyugodtan a legelső évad legelső részének!