Az 5 bajtárs (2020) 54% 24★

Kivételesen szigorú leszek a filmmel. Első felindulásból rávágom az 1 csillagot azon egyszerű oknál fogva, hogy nem bírtam végignézni. Értem a film mondanivalóit: A háború rossz és értelmetlen, a veteránokat ért PTSD rossz és sajnos nem kapnak ezek az emberek elég támogatást és megbecsülést a leszerelésük után, a kapzsiság rossz és akár családokat szakíthat szét, a rasszizmus és az elnyomás rossz. Ezekkel egyet is értek, mind komoly probléma a mai napig.
De ezeknek a nagy részét az első 5 percben megkapjuk elég szájbarágósan és összességében a történet maga sem elég egy 2 és fél órás filmhez.
Azonban a fő bajom Delroy Lindo karaktere, aki kb 2 óráig tudtam nézni, de a vége felé már nagyon szenvedtem tőle. Talán ha egy bő másfél órába meséli el Lee a történetet minden mondanivalójával együtt, akkor még elviseltem volna, de így köszönöm szépen nekem az egész film nézhetetlen.
Spike Lee-től többet várok el, így amíg egy közepes rendezőnek talán elnéztem volna ezt a filmet, de tőle ez egy fércmunka.

Hát nem is tudom mit mondjak. Mondhatnám, hogy jó dráma lehetett volna, hogy hőseink megtisztulva érkezzenek majd haza, miután otthagyták a traumáikat Vietnam-ban, de ezt valahol annyira hányaveti módon vitte végig Lee ezzel az arany dologgal, hogy el sem hittem. Egyáltalán nem ilyen filmre számítottam.
Az egy dolog, hogy sokszor volt nekem nagyon öncélú, a szemtől-szembe a kamerába mondásokkal (mondjuk ezt láttuk már Lee-től), de a vége is olyan szépen dögönyözik a cukormázban, hogy az már tényleg feladta a végső kenetet.
Egyedül az a jelenet tetszett, amikor feliratozták a vietnámi katona versét, amit a feleségétől kapott, de a többi. :O

Meglehetősen hosszú, kicsivel több didaktikussággal a kelleténél, de mondanivalóját tekintve egy értékes filmet láthatunk Spike Lee új rendezésében, amely bár nem lesz sem olyan fontos, mint a Csuklyások, filmként pedig fele olyan jó sincs, de egy olyan szegmenséből mutatja be a vietnámi háború örökségét, amiről kevesen beszélnek. Mert a vietnámiak számára is fel kell dolgozni az eseményeket, ahogyan meg kell birkózniuk a globalizmus miatti amerikai turistákkal, ahogyan az afro-amerikaiaknak is el kell fogadniuk a tényt, hogy a vietnámi háború sem hozta el nekik 100%-ban azt a jogi áttörést, amit ők Martin Luther King-től és a vietnámi háborútól elvártak. Spike Lee kicsit olyan volt most, mint az a konferenciaelőadó, aki a 20 perces tematikus korlátot 30 percben adja elő a lehető legnagyobb beleéléssel és információtömeggel elárasztva a hallgatókat, ahelyett, hogy egy jól megszerkesztett, informatív, de nem maga alá temető prezentációval állna ki a hallgatóság elé. Vacilláltam a hat és a hét pont között, végül az erősebb részekért és a mondanivaló miatt a hetes mellett döntöttem.

Értékelés: 7/10

Az 5 bajtárs messze nem egy hibátlan film, de pláne manapság egy rendkívül értékes üzenetet közvetít, amit keményen az arcunka is mond, pláne a politikát, az abban ténykedőket, és a háborút nem kímélve. Kiemelkedő alakítás nincs, de egytől-egyig jó mindenki, a vizuális megoldások rendkívüliek a két idősík között, a cselekmény viszont hosszú és kiszámítható, de legalább tartogat számunka jó pár feszült pillanatot is. Nem Spike Lee legjobbja, nem kihagyhatatlan, de érdemes megnézni.

Ez nekem egy nyögvenyelős film volt. Emberi gyarlóság, egyéni összetört sorsok és persze az USA feketéinek elnyomásának hangsúlyozása. Ötletes, hogy a bevágott háborús részekben is az öreg színészek játszák a katonákat, másrészről viszont nem hihető.
A csavar elég kiszámítható volt, viszont a végjátékra egyáltalán nem számítottam. Szóval a nem szokványos vég miatt megérte, de amúgy nagyon unatkoztam…