Átutazó (2022–2024) 75% 30★

10/8*
Elég nagy őrület volt, közben a Fargo jutott eszembe, ott se volt normális szinte senki. De, azért ez nem a Fargo. Nagyon pörög, váratlan helyzetek és még váratlanabb szereplők, elég kemény, és kegyetlen sorozat. Azt kell mondjam, mégis vicces volt. Nem nagyon láttam még ilyet, tetszett.

Tetszett, nagyon fura volt sokszor-de tetszett.
Örültem a második évadnak, és összességében most is jónak tartom az egész sorozatot.
Nem szabványosspoiler

Hogy is mondják? Sorozat-másnaposság? Ez a harmadik nap, hogy a végére értem – beismerem, szünet nélkül daráltam le –, és még most is különös érzés. Szinte várom, hogy amikor az aktuális sorozatom következő részét indítom, ez a történet folytatódjon.
Pedig az első két részben nem voltam igazán elragadtatva tőle, de mindig volt benne egy jelenet, egy mondat, egyetlen kép, ami megpiszkált bennem valamit, ezért folytattam. De utána csak úgy suhantak a percek. Egyik rejtély a másik után és a legvégén, ahol már fogalmam sincs, hogy második évadért könyörgök vagy azért, hogy ne legyen és akkor nem tudják elrontani, csak egyetlen gondolat maradt bennem: gyönyörű.

Érdekes és szórakoztató volt az 1. évad, bár néhány összetevő kérdőjeles (ejtsd: hiteltelen) maradt a fejemben, az egyik spoiler
A 2. évad kész káosz lett, nagyon zavart a mindenkire rátörő butaság, elmebaj, és mindezek közben próbált vicces is lenni, ami néha hatásos is volt, csak még esetleg nem hevertem ki az előző percben okozott traumát.
spoiler Önmagában az, hogy nézzünk kicsit a csávó múltjába, jó ötlet lett volna, de ebből spoiler
Gyakran untam is már ezek miatt, vártam a végét.
Ólafur Darri Ólafssont szerettem, mindenben szeretni is szoktam, jól állt neki a gangstaság is. A Helent alakító színésznőről vegyes érzéseim vannak; értem a karakterét, bizonyos fokig jó is volt amit megírtak neki, de az arcán a bárgyúságon kívül mást alig találtam. Amikor sírni kezdett, azt hittem, mosolyog, mert általában mosolygott.