Isten óvja Britanniát (Asterix és Obelix 4.) (2012) 62% 83★

Nehéz volna megítélni, mikortól és mennyire vált az élőszereplős Asterix-filmek sora kínossá, de bizonyos plusz értékek mindig a felszínen tudták tartani ezeket a mozikat. Az első rész hangulata és néha ijesztően komoly hangvétele friss, sőt, forradalmi élmény volt. A Kleopátra küldetés magyarrá is jól átültethető nyelvi leleménye és túltolt popkulturális reflexiói még illettek a korszak francia vígjátékainak hangulatába, az Olimpia idején pedig elvakította a nézőt a Ferrari Forma 1-es csapata és Alain Delon – pedig Asterix és Obelix ekkor már finoman szólva csak mellékszereplő volt szinte a róluk szóló történetben.

Britanniába érve a probléma csak súlyosabb lett, mégis dugig vagyunk mentő tényezőkkel. A nyelvi humor, amit megint csak csodával határos módon sikerült magyarosítani, elragadó. A képregényekben mindig is kulcsfontosságú nemzeti sztereotípiák ilyen éles kidomborítására a filmekben még nem volt példa, de ezt az alkotói döntést igazolta, hogy a film legjobb poénjai és legsikerültebb karakterformálásai is ebből fakadnak. A másik oldalon az Asterixet alakító immáron harmadik színész megkapta a valaha volt leghálátlanabb Asterix karaktert: a ravasz kis főhős viselkedése botrányos, bár a konfliktusok közte és Obelix között nem idegenek az univerzumtól, ennyire begőzölt összeveszésre még nem volt példa köztük. Ez csak ráerősít a megérzésre, hogy Edouard Baer alkatilag és hozzáállás terén is a valaha volt egyik leggyengébb Asterix-színész.
A film cselekménye meglehetősen széttartó. Két különböző képregényből gyúrták össze, ezek közül a Britanniába vezető kaland az egyik valaha volt legerősebb, Kishippix sztorija talán az egyik legfelejtősebb, de összeragasztásuk elég nyögvenyelős lett. A vikingek csupán dúsítják a történetet, érdemben a cselekményhez alig tesznek hozzá, noha önmagában a brit epizódból egyszer már készült egy nagyszerű rajzfilm – ennek egyes emlékezetes jelenetei néha kockáról kockára feltűnnek itt is.
Baer tévútja és Depardieau finoman szólva is kényelmes alajáratos alakítása mellett Lemercier szinte csillog az angol nevelőnő szerepében, de általában véve is elmondhatjuk, hogy az angol karakterek remekül végzik a dolgukat. Caesar itteni formájában a valaha volt leghalványabb verzió. A CGI trükkfelvételek ahhoz képest szánalmasok, hogy régen ilyen téren is sokkal több energiát raktak bele ezekbe a mozikba.

Látszik, hogy a közönség értékeli, de nagyon messze és rossz irányba tévedt már ekkor az Asterix-franchise (sose gondoltam volna, hogy ezt leírom egyszer…) önmagától. Olyan érzésem volt a nézése közben, mint anno a Jöttünk, láttunk, visszamennénk harmadik részét látva: nem teljesen rossz ez, csak bár ne akarna mindenáron egy szebb napokat megélt széria újabb epizódja lenni!

Míg az előző (olimpiás) rész, csak rossz volt. ez egyenesen pocsék. Nem számítva, hogy a negyedik Cézárt alakító színész avatjuk, a történet is borzalmasan unalmas és nyálas. Egyáltalán nem sikerült az ihlető mesék érzetét átvenni.

Két részletben néztem meg, mert nekem ez a majdnem két óra hosszú az ilyen fárasztó poénokhoz. Félreértés ne essék, igazán élveztem, pedig nem hittem volna. Imádtam benne az intelligens humort (igen, jól olvasod), ami egyértelműen a csemetét a moziba kísérő szülőknek szól, hogy ne kapjanak agybajt. Én nem is tudom, mit lehet erről írni… nézzétek meg, szakadni fogtok :D

Emlékszem még, mikor moziban néztük még sok-sok éve.
Itt aztán tényleg semmi komolyság nincs, a britek legtöbbször érthetetlenek a szórend felborításával, de ha kikalkulálom mégis utána, hogy mit is mondtak, akkor el szokott fogni a nevetés. Van itt kalamajka bőven.
Azt viszont máig nem értem, hogy az Asterix Britanniábant és az Asterix és a vikingeket miért kellett vegyíteni.
Egyszer-kétszer meg lehet nézni a nevetés kedvéért.

A rajzfilmhez képest nagy csalódás.
Asterixet játszó színészt megint lecserélték, ahogy Caesart és Csodaturmixot is, közülük az első kettő a legrosszabb. Mi több, az összes visszatérő karaktert más színész játszik.
A poénok nem jók, sőt! Próbálták modernizálni, de nem sikerült. Van itt korrupció, sikkasztás, illegális migrációs poén, de valami harmatgyengék.
Kishippix baromi idegesítő, és a britek sem jobbak.
És nem hiszem el, hogy nem létezik Asterix film, Star Wars utalás nélkül, ez már itt tényleg gáz!

Isten óvjon minket az ilyen filmektől. Borzalmas, végig sem bírtam nézni. -.-"

A korábbi részekről jobb emlékem van, itt sokszor gyagyinak éreztem a filmet, és sajna csak párszor tudtam inkább mosolyogni, mint nevetni, pedig Asterix nagy kedvenc :-).